Régi zenésztársak újra egy színpadon

Június 29-én Magyarországon is fellép a Scorpions zenekar. A Papp László Budapest Sportarénában a nemrégiben új dallal is bemutatkozó Omega Testamentum együttes lesz az előzenekaruk. A világhírű rockbandát régi ismeretség fűzi az egykori legendás Omega együtteshez. A két zenekar közötti kapcsolatról és a régi emlékekről Debreczeni Ferenc Ciki, az egykori Omega dobosa, az Omega Testamentum vezetője mesélt lapunknak.

Debreczeni Ferenc Ciki Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan tudtak egymásra találni? Mi volt az összekötő kapocs a két banda között?
– A kérdés jogos, mert nagyon eltérőnek tűnik a két zenei világ, de valójában mindkettő a rockból ered. És azt se felejtsük el, hogy akkoriban nem volt annyi lehetőségünk, mint manapság. Nem játszottunk együtt szimfonikus zenekarokkal, nem használtunk annyi elektronikai vagy technikai segítőeszközt, ami a mostani, monumentális hangzást eredményezhette volna. 

Így mindkét zenekar esetében sokkal inkább az egyszerű erősítők domináltak, és akkoriban még stílusban is nagyon sok hasonlóság volt köztünk.

 Bár Klaus hangja teljesen más, de nagyon jól kiegészíti Kóborét. Igaz, hogy nálunk nagy szerepe volt a billentyűknek, ami a zenénket kicsit lágyabbá tette, de azért továbbra is rock volt, bár kicsit finomabb, mint a Scorpionsé, akik idővel – részben a hangszerek, részben a lelki beállítottságuk miatt – teljesen elmentek a hard rock, sőt szinte a metál irányába.

Debreczeni Ferenc Ciki a Scorpions zenakarral közös régi emlékekről is mesélt. Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan született meg az ötlet, hogy most újra felvegye velük a kapcsolatot? 
– Az idő sajnos nem áll meg, sokan elmentek közülünk. Az elmúlt évek veszteségei ellenére én továbbra is azt érzem, hogy folytatnom kell. A régi együttes zenéjével, a korábbi értékeket őrizve és átörökítve a következő generációra. Az Omega Testamentummal az utóbbi időben sikerült sokfelé bemutatkoznunk, országszerte számos koncertünk volt, nemrégiben pedig a Barba Negrában léptünk fel, ahol egy saját számunkat, az Őrizzük a lángot is eljátszottuk. 

A közönség akkor nagyon jól fogadott minket, ezért amikor meghallottam, hogy a Scorpions ismét Magyarországra, Budapestre jön, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a régi idők emlékére ismét felvenném velük a kapcsolatot.

 Megmutatnám az új bandát, és a régi, általuk is ismert dalok mellett az új számunkat is eljátszanánk nekik. Kiderült, hogy a Live Nation szervezi az itteni fellépésüket, így Molnár Péter koncertszervezőnkkel bejelentkeztünk náluk. Mivel több menedzseren is múlott, nem született meg hamar a döntés, de végül megkaptuk a meghívást, hogy mi legyünk az előzenekaruk június 29-én itt Budapesten, az Arénában. Meglepetésként pedig nemrég felkértek minket arra, hogy egy hónappal később, a varsói fesztiválon, ahol ők lesznek a vezuető zenekar, és ahol mások mellett a Europe is fellép majd, szintén csatlakozzunk hozzájuk. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen jól fogadták ezt az új csapatot. Amikor jelentkeztem a Scorpionsnál, csak remélni mertem, hogy él még a régi kapcsolat. Legutoljára 2014-ben, a Hősök terén játszottunk együtt. Ez nem volt annyira régen, de egy évtized mégiscsak eltelt azóta, és ezalatt sajnos nagyon sok minden változott.

Számos közös fellépés emléke fűzte szorosabbá a két zenekar közötti kapcsolatot. Fotó: Szabó J. Judit

– És az Omega Testamentum többi tagja hogyan fogadta a hírt?
– Természetesen nagyon örültek neki. Először csak tágra nyílt szemekkel, csodálkozva és hitetlenkedve néztek, nehezen hitték el, hogy egy ilyen kaliberű zenekartól pozitív visszajelzést kapnak. Most már azonban realizálódott a dolog, és egyre izgatottabban készülődünk. Még egyeztetjük, hogy mennyit játszhatunk, hány szám fér bele, össze kell állítani a dalokat és a sorrendjüket. 

Megfogalmazódott egy olyan ötlet is, hogy jó lenne velük együtt eljátszani a Gyöngyhajú lány című számunkat is, az angol szöveggel, mert az abban szereplő white dove, azaz fehér galamb a béke jelképe, aminek fontosságára manapság nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét. Ráadásul ez a dal a két zenekart is összefűzi, és az 1994-es Népstadion-beli koncerten is elhangzott közös előadásban.

– Vannak olyan koncerten kívüli közös történeteik, amiket meg lehet osztani az olvasókkal?
– A Népstadion-beli koncertünk után – ami nagy siker volt – szerettünk volna kicsit ünnepelni. A vendéglátás azonban kevésbé volt sikeres, egy kicsit renitenskedtünk: meg akartuk tanítani betyárosan mulatni a fiúkat, ezért elvittük őket egy kis óbudai étterembe, és amikor megittuk a pálinkát vagy a pezsgőt, a poharakat a hátunk mögé hajítottuk. Nekik tetszett, a pincéreknek már kevésbé ez a fajta mulatság. De nagyon szerették a cigányzenét is a fiúk, tetszett nekik a cigányprímások érzelmekkel teli játéka és az az életteli hangulat, ami az éttermekben volt.