A fesztivált nagy médiafigyelem övezi, azonban kritikusai szerint a zene egyre inkább a háttérbe szorul: sokan úgy vélik, mára a fesztivál nagy és látványos show, ahol a zene, egy-egy ország értékes megmutatkozása háttérbe szorult, inkább a fárasztó szórakoztatóműsorok szintjére süllyedt.
Botrányok övezték a 2024-es évet
Az idei fesztivál hemzsegett a botrányoktól, azonban ez a tendencia nem meglepő. A Svédországban megrendezett döntőn 25 ország képviselői álltak a színpadra május 11-én. Elsődleges tervek szerint 26 ország szállt volna versenybe egymással, azonban Hollandiát, azaz a holland énekest, Joost Kleint az utolsó pillanatban kizárták a versenyből.
A 2024-es döntő azonban hatalmas fordulatot hozott: Nemo, a svájci színekben induló, női ruhában fellépő nembináris énekes összetörte frissen megkapott trófeáját, azonban a díj megrongálása állítólag véletlen volt részéről.
Az utóbbi években számos kritika érte a fesztivált, mert beszivárgott az LMBTQ-propaganda. Immáron tíz éve, 2014-ben egy transznemű osztrák versenyző vert fel nagy port győzelmével Európa-szerte:
Conchita Wurst győzelme a napnál is világosabban jelezte, hogy valójában miről szól az Eurovíziós Dalfesztivál: a balliberális értékek karneváljáról, egyfajta puha kulturális diktatúráról
– írta korábbi cikkünkben Pataki Tamás.
