– Nagyon eklektikus lett, nemcsak rockzene van benne, hanem diszkó, rap, blues – sorolja a különböző könnyűzenei műfajokat az elsősorban népzenészként, a Kormorán tagjaként ismert Szűts István zeneszerző, akit egy évvel ezelőtt keresett meg Seregi Zoltán színházigazgató a zenés Hamlet ötletével. – Zolit én már a 80-as évek óta ismerem, amikor még együtt építettük a szocializmust, ugye – kezdi viccelődve a mesélést Szűts István, akit nehezemre esik a rendes polgári nevével illetni, mivel mindenki csak Pistinek szólítja, és személyéből is ez a közvetlen, barátságos derű árad. – A rendszerváltás környékén forgattunk sorozatot a maszekolásról, Frici, a vállalkozó szellem, Körmendi János és Borbiczki Ferenc voltak a főszereplők, ma már nem sokan emlékeznek rá, de dolgoztunk a Família Kft. részein is – foglalja össze Seregi Zoltánnal való barátságuk kezdeti időszakát a zeneszerző, akivel ez már a harmadik közös színházi munkája a Drakula és A holdbeli csónakos után.
Hamlet örök
– A Hamlet komoly dolog. Azt gondolja az ember, hogy az eredetinek kicsit nehézkes a szövegvilága, amit nem feltétlenül ül végig szívesen a fiatalabb közönség. Ezért egy kicsit átdolgoztuk – mondja. A színház dramaturgja, Zalán Tibor megtartott bizonyos mondatokat (azt, hogy „Lenni vagy nem lenni”, nem is lehet kihagyni belőle), de a verseket például alaposan átírta.
Arany János fordítását használtuk, de van, ahol hozzáírt vagy teljesen átírta, nagyon bátran bánt az eredeti szöveggel. De ugyanarról szól: a végén szinte mindenki meghal itt is
– emeli ki Hamlet drámájának egyik igencsak fontos elemét a zeneszerző, akitől megtudtam, hogy nem ez az egyetlen hasonló próbálkozás Shakespeare nagy klasszikusának felfrissítésére. – Nagy Feró is készített egy zenés változatot még 30 évvel ezelőtt. Mi, rockerek nagyon élveztük, de Hamlethez azért nem sok köze volt. Viszont most a színműsök ismét színpadra állították – utal Szűcs Pisti a Sicc Production punk-rock operájára, amit idén januárban nagy sikerrel mutattak be az Akvárium Klubban.
Közben azért a hagyományos feldolgozások kedvelőinek sem kell aggódniuk, idén a Magyar Színház is színpadra állítja a Hamletet, Eperjes Károly rendezésében. – Érdekes ez a szinkronicitás, úgy látszik, egyszerre sokakat kezdett el foglalkoztatni a Hamlet – mutat rá Szűcs Pisti, és ezzel a mondattal a fővárosból vissza is kanyarodunk Békéscsabára.
– Megpróbáltuk közelebb hozni a darabot a mai nézőkhöz, és szerintem sikerült, de a végén úgyis a közönség dönt.
Huszonkét dalt kellett hozzá komponálnom, ami ezúttal azért kicsit könnyebb volt, mert már nem először csinálunk ilyet, összecsiszolódtunk. A Drakulánál még volt, hogy a dalszövegben volt négy sor, hét sor, hat sor, kilenc sor, aztán csak kettő.
Akkor mondtam Tibornak, hogy erre azért nagyon nehéz lesz dallamot írni, mert egy dalszövegnek van egyfajta ritmusa, a szótagszám körülbelül hasonló. De most már az elejétől kezdve nagyon kiszolgált engem, olyan dalokat írt. Nem vagyunk még teljesen készen, még javítunk, húzunk belőle, hozzáteszünk, máshol lassítunk, gyorsítunk, az utolsó simításokat végezzük – mesél Szűcs Pisti az alkotói folyamatról, amiről, ha megkérdezem, hogy milyen hosszú, rávágja, hogy inkább azt kérdezzem, hány üveg bor? – Sok. Több hónap. Először demózenéket csinálok, itt még csak hangulatokat nézünk, hétről hétre vizsgáljuk, hogy mi tetszik vagy mi működik, akkor még szöveg sincs.
Végül egyszer csak kirajzolódik a végeredmény, de a következő egy hétben is alakul, még ha csak nüanszokat is – mondja, és ebben egy cipőben járunk, hiszen amivel tegnap még elégedettek voltunk, az holnapra sokszor már mégsem tűnik olyan jónak, akár zenét szerez az ember, akár újságot ír.
– Nekem ez egy jutalomjáték. Az alkalmazott zenében nem az történik, hogy írok egy szép dallamot és arra a másik ír egy szöveget, majd egy harmadik elénekli, hanem adott a szöveg, és megvan, hogy a jelenetben honnan hová kell eljutni. Nekem csak meg kell segítenem a cselekményt, és ez nagyon nagy öröm.
