Márissy Félix a Szepes vármegyei Márkusfalván (ma: Markusocve, Szlovákia) született nemesi, földbirtokos családban 1919. június 3-án. Húszévesen került a filmszakmába, a Hunnia Filmgyárban volt vágó és segédrendező, a szakma fortélyait a kor olyan neves filmrendezői mellett leste el, mint Radványi Géza, Hamza D. Ákos, Ráthonyi Ákos és Gaál Béla. A második világháború után a Magyar Filmgyártó Rt.-nél készített néhány dokumentumfilmet, részt vett Radványi remeke, a Valahol Európában létrehozásában, valamint a Bán Frigyes rendezte Talpalatnyi föld vágásában.
Máriássy Félix: A sematikus munkásfilmektől a Rokonokig
1949-től rendezett önállóan. Kezdetben a kor követelményeinek megfelelő sematikus munkásfilmek kerültek ki a keze alól. Az 1950-es Kis Katalin házasságában, amikor az ifjú házasok az államtól kapott új lakásba költöznek, elsőként azt döntik el, hová helyezzék a falon a munkásosztály vezetőinek fényképét, s csak azután ölelik meg egymást. Máriássy őszinte hittel készítette ezeket a filmeket, egyebek között 1949-ben a Rajk-perről Vesszenek az árulók! címmel forgatott – később megsemmisített – propagandafilmet.
A rendszer természetének megfelelően figyelték, s ő is figyelt és jelentett, de a Sztálin halála után, 1953 nyarán kezdődött új szakasz idején – mikor számára is kezdtek kiderülni a diktatúra bűnei – az elsők között nézett szembe sematikus korszakával.
Ekkor már jellegzetes, erős atmoszférájú filmeket rendezett, amelyek tematikailag és vizualitásukban is korszakosak. Tehetségének első igazi megnyilvánulása a Móricz Zsigmond regénye alapján 1954-ben forgatott Rokonok, az egyik legjobb Móricz-adaptáció. „A Rokonokban bizonyos aktualitást éreztem – mondta később. – Egy olyan emberről szól, aki bizonygatja magának, hogy hisz valamiben. Népmegváltó gondolatai vannak, de aztán bekerül az apparátusba, az egész bürokratikus világba, és ott alulmarad.”
A Budapesti tavasz és a munkások terhei
Ezt követte 1955-ben a Budapesti tavasz, amely több volt, mint Karinthy Ferenc regényének adaptációja: benne volt a rendező és a szerelmes katonaszökevény szerepét alakító Gábor Miklós személyes élménye is Budapest ostromáról, amelyet különböző óvóhelyeken együtt töltöttek.
Az Illés György által fényképezett alkotást 1968-ban a Budapesti 12, a második világháború után készített legjobb tizenkét film közé válogatták.
Ez volt az egyik első magyar játékfilm, amely a holokauszttal foglalkozott. A dunai rakparton játszódó jelenete a filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora a holokausztról, részben a film jelenete ihlette a Cipők a Duna-parton című emlékművet. A digitális restaurálás után a film felújított változatát a közönség 2024 szeptemberében a Budapesti klasszikusfilm-maratonon láthatta.
