Márissy Félix a Szepes vármegyei Márkusfalván (ma: Markusocve, Szlovákia) született nemesi, földbirtokos családban 1919. június 3-án. Húszévesen került a filmszakmába, a Hunnia Filmgyárban volt vágó és segédrendező, a szakma fortélyait a kor olyan neves filmrendezői mellett leste el, mint Radványi Géza, Hamza D. Ákos, Ráthonyi Ákos és Gaál Béla. A második világháború után a Magyar Filmgyártó Rt.-nél készített néhány dokumentumfilmet, részt vett Radványi remeke, a Valahol Európában létrehozásában, valamint a Bán Frigyes rendezte Talpalatnyi föld vágásában.
Máriássy Félix: A sematikus munkásfilmektől a Rokonokig
1949-től rendezett önállóan. Kezdetben a kor követelményeinek megfelelő sematikus munkásfilmek kerültek ki a keze alól. Az 1950-es Kis Katalin házasságában, amikor az ifjú házasok az államtól kapott új lakásba költöznek, elsőként azt döntik el, hová helyezzék a falon a munkásosztály vezetőinek fényképét, s csak azután ölelik meg egymást. Máriássy őszinte hittel készítette ezeket a filmeket, egyebek között 1949-ben a Rajk-perről Vesszenek az árulók! címmel forgatott – később megsemmisített – propagandafilmet.
A rendszer természetének megfelelően figyelték, s ő is figyelt és jelentett, de a Sztálin halála után, 1953 nyarán kezdődött új szakasz idején – mikor számára is kezdtek kiderülni a diktatúra bűnei – az elsők között nézett szembe sematikus korszakával.
Ekkor már jellegzetes, erős atmoszférájú filmeket rendezett, amelyek tematikailag és vizualitásukban is korszakosak. Tehetségének első igazi megnyilvánulása a Móricz Zsigmond regénye alapján 1954-ben forgatott Rokonok, az egyik legjobb Móricz-adaptáció. „A Rokonokban bizonyos aktualitást éreztem – mondta később. – Egy olyan emberről szól, aki bizonygatja magának, hogy hisz valamiben. Népmegváltó gondolatai vannak, de aztán bekerül az apparátusba, az egész bürokratikus világba, és ott alulmarad.”
A Budapesti tavasz és a munkások terhei
Ezt követte 1955-ben a Budapesti tavasz, amely több volt, mint Karinthy Ferenc regényének adaptációja: benne volt a rendező és a szerelmes katonaszökevény szerepét alakító Gábor Miklós személyes élménye is Budapest ostromáról, amelyet különböző óvóhelyeken együtt töltöttek.
Az Illés György által fényképezett alkotást 1968-ban a Budapesti 12, a második világháború után készített legjobb tizenkét film közé válogatták.
Ez volt az egyik első magyar játékfilm, amely a holokauszttal foglalkozott. A dunai rakparton játszódó jelenete a filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora a holokausztról, részben a film jelenete ihlette a Cipők a Duna-parton című emlékművet. A digitális restaurálás után a film felújított változatát a közönség 2024 szeptemberében a Budapesti klasszikusfilm-maratonon láthatta.
A munkásemberek magánéleti problémáival foglalkozott az 1955-ös Egy pikoló világos, amely elnyerte a Karlovy Vary-i filmfesztivál nagydíját. Az 1957-ben készült Külvárosi legenda történetét a hatalom nyomására a harmincas évekbe kellett átültetnie feleségével, a több művének forgatókönyvét is jegyző Máriássy Judittal, de a komor hangulatú filmet így sem játszották sokáig. A pártlap, a Népszabadság kritikájában azt írta: Máriássy alkotása sérti az angyalföldieket, bántja az önérzetüket.
Munkáskörnyezetben játszódó filmjeiben egyre határozottabb lett az együttérző, de határozott kritikai hang, példa erre a Csempészek, az Álmatlan évek, a Fapados szerelem, a Hosszú az út hazáig, a Próbaút és a Karambol.
A művészvilággal foglalkozó Pirosbetűs hétköznapok mellett új hangot, témát jelentett a kisvárosi környezetben játszódó Fügefalevél, a mezőgazdasági pilóták életét bemutató Kötelék és a Tanácsköztársaság leverése utáni időkben hírhedtté vált Prónay Pálról készített groteszk, az Imposztorok.
A hazai színészek színe-java kapott szerepet tőle, egyesek többször is (Ruttkai Éva, Krencsey Marianne, Törőcsik Mari, Tordy Géza, Makláry Zoltán, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc).
Élete utolsó szakaszában szívbetegsége miatt már keveset forgatott, a televíziónak készített olyan dokumentum- és kisjátékfilmeket, mint az Ezer év, az Angyal a karddal vagy az Áradat.
Máriássy Félix és az új hullámos generáció
1948-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a szakma mellett erkölcsi felelősségre és önérzetre is nevelt egy új rendezőnemzedéket. Kevés kivétellel az ő növendékei közé tartozott szinte valamennyi rendező, aki a film- vagy televíziós művészet derékhadába került a hetvenes évek közepéig, többek között
Szabó István, Huszárik Zoltán, Elek Judit, Kardos Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Rózsa János.
Elnöke volt a Filmfőiskolák Nemzetközi Szervezetének, titkára a Magyar Film és Televízió Művészeti Szövetségnek. 1956-ban Kossuth-díjat, 1969-ben érdemes művész címet kapott. Fia a korán elhunyt Máriássy Ferenc operatőr volt.
