A Külvárosi legenda szép film. Szépen van fényképezve, szépek benne a fények, és az árnyjátékok, de a valóság amit megragad, küszködéssel teli, s a boldog pillanatok ellenére is inkább reménytelen, semmint felemelő. Máriássy Félix alkotása vállaltan a negyvenes évek közepén kibontakozó olasz neorealizmus szellemében született, ahhoz hasonlóan a munkásosztály hétköznapi kihívásait viszi vászonra.
A neorealizmus hagyományosan baloldali attitűdöt, mély szociális érzékenységet igénylő irányzat, ennek ellenére a hatalom fenyegetve érezte magát a kritikai hangoktól, és a rendezőt arra kötelezték, hogy az 50-es évekből helyezze át a cselekményt a Horthy-korszakba, pár feliraton kívül azonban erről nem sok minden árulkodik.
– A film valójában így is az ötvenes évek Magyarországán játszódik, hiszen a harmincas éveket csak olyan klisék idézik meg, mint például az Esti Kurír lapszáma vagy azok a reklámfeliratok, amelyek már nem léteztek az ötvenes években – meséli Sal Endre a Szélesvásznú történelem adásában.
Külvárosi legenda a zavarodottság közepén
Sal Endre szerint ‘56 után a cenzorok inkább azzal foglalkoztak, hogy kiket kellene börtönbe zárni, és ezért is csúszhatott át a rostán egy olyan film, mint a Külvárosi legenda. Noha a rendezőt nem lehet rendszerellenességgel vádolni (több propagandafilmet is rendezett korábban), a kritikai él helyett inkább az együttérzés sugárzik pályájának ebből a szakaszából.
Őt mindig is izgatta a munkásosztály világa, a munkásosztály kérdései, és egy rövid ideig ezt itt meg is valósíthatta
– állítja Sal Endre, utalva a rendező olyan más, neorealista vonásokat mutató filmjeire is, mint a Budapesti tavasz vagy az Egy pikoló világos. A korabeli baloldali értelmiséghez hasonlóan Máriássy Félix is hitt abban, hogy a rendszer hibái kijavíthatók, és az 1956 után sem változott meg. Az ’57-es filmtermésből azonban így is kilóg a Külvárosi legenda.
A film középpontjában egy villamoskalauz (Tordy Géza) és egy szomorú feleség (Törőcsik Mari) ) bimbózó szerelme áll, ám közben egy egész bérház mindennapjaiba is betekintést nyújt, apró mozaikokat ragadva ki az angyalföldi miliőből.
A férfi jól él, sokan irigylik a nőknél elért sikereit és a jó állását, a nőt azonban rendszeresen bántalmazza részeges férje (Sinkovits Imre), legtöbbször ok nélkül. Mikor azonban gyanút fog, hogy a kalauz szemet vetett a feleségére, féltékenységből alaposan megveri.
A villamos megtestesíti a szabadságot, azt a fajta boldogságot, amit a két főszereplő elérhet, de hát ugye visszakerülnek a munkásnegyedbe, ami nagyon plasztikusan mutatja meg a hétköznapi realitásokat
– boncolgatja a film szimbolikáját Sal Endre, aki a film szereplőiről mesélve megemlíti, hogy három nagy későbbi klasszis is játszik a filmben. Törőcsik Mari ugyan ekkor már túl van a Körhinta világsikerén, de még csak főiskolás, Tordy Gézának ez volt az első filmszerepe, Máthé Erzsinek pedig a harmadik. Gobbi Hilda és Bodrogi Gyula is feltűnik apróbb szerepekben, míg Sinkovits Imre élete leggonoszabb filmes szerepét játssza a Külvárosi legendában.
A filmet csaknem fél millióan látták, három hét múlva mégis levették a műsorról, a kultúrpolitika még a 30-as évekbe helyezett cselekmény ellenére is megrettent a filmtől.
A vita látszatát fenntartó támadássorozat indult, fizetett statisztákkal és a sajtó munkásaival. Munkásankétokat szerveztek, amelyeken a felszólalók a hősábrázolás hiteltelenségét sérelmezték, a sajtóattakhoz pedig a nagy hatalmú Rényi Péter adta meg a kürtjelet a Népszabadságban: Máriássy filmjét „külvárosi torzképnek” bélyegezte, amelyből hiányzik „a munkások szeretete, az egyszerű emberek megbecsülése”, illetve egyenlőségjelet tesz a „lumpenproletárok” és a munkásosztály közé – olvasható az MMA Filmlexikonban.
Ez egy őszinte film. A harmincas éveket elég pontosan és hitelesen mutatja be. [...] A nagyobb kérdés az, hogy hogyan lehet összevetni a harmincas és az ötvenes évek munkásosztályának körülményeit?
– veti fel Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója, aki szerint a két világháború között a munkásosztály helyzetében jelentős előrelépések történtek, működtek a munkásbiztosítók, a társadalombiztosítás, ehhez képest olyan nagy változásokat nem hozott a proletárdiktatúra. Egy dologban mégis jelentős különbséget lát:
– Nem vagyok benne biztos, hogy 1957-ben egy villamoskalauznak olyan lehetőségei lettek volna, hogy több cirkuszjegyet is megvegyen a ház lakóinak a jövedelméből. De a harmincas években ez komoly egzisztenciát jelentett – mondta.
A Külvárosi legendát ma este 20 órakor sugározza a Hír TV, utána 22 órától nézhetjük meg a Szélesvásznú történelem vonatkozó adását. Az ismétlés másnap 11 és 13 órakor lesz.
