1956-ban mutatták be Bacsó Zoltán kiemelkedő filmklasszikusát, a Törőcsik Mariból egycsapásra hazai és nemzetközi sztárt faragó Körhintát. A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt film amolyan falusi Rómeó és Júlia történet a téeszesítés idejéből (az állam 1948-tól kezdődően a saját földjükön gazdálkodó parasztokat igyekeztek a termelőszövetkezetekbe kényszeríteni), amelyben a fiatalok szembeszállnak „a föld a földhöz házasodik” ősi szabályával, és megpróbálják szabadon megélni szerelmüket. A Hír TV Szélesvásznú történelem című műsorában Csatári Bence ezúttal Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas koreográfussal és Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművésszel, illetve Zsuráfszky Zoltán társrendezővel beszélgetett a film érdemeiről, akik a Körhinta színpadi tánc-adaptációja révén kerültek még közelebb Fábri Zoltán filmjéhez.
A Körhinta máig tartó diadala
A Körhinta a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben készült el, mikor az állam cenzúra olyan erős volt, hogy a forgatókönyvekbe gyakran Rákosi Mátyás nyúlt bele. Ebben az időszakban különösen kevés film kapott zöld jelzést, és azok is program jellegel készültek.
A Körhinta azzal lógott ki a sorból, hogy miközben egy, a korszakot nagyon nagyon is foglalkoztató problémával foglalkozott, univerzális szerelmi története és lírai képeivel egyszerre mutatta meg az akkori magyar vidék, esetünkben a Hajdúság rögvalóságát, és lépett túl azon.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője, Zs. Vince Zsuzsa a műsorban a színpadi adaptálás kihívásairól mesélt, amihez különösen sok prózai kiegészítésre volt szükség, hogy táncjátékként is érthető maradjon. Bár Fábri Zoltán filmje Sarkadi Imre novellái alapján íródott, filmként mindig is külön életet élt, olyan mértékben támaszkodik a filmes eszköztárra (a színészek mimikáját rendkívül felnagyító közeliekkel, a magával ragadó hosszú snittekkel, a fény-árnyék játékokkal és a beszédes kameraszögekkel, vagy magával a vágással és montázstechnikával).
Akkoriban ami a legcsodálatosabb volt nekünk, miután megvolt a bemutató, hogy Törőcsik Mari minden előadás végén megjelent.
Erről már Szűcs Nelli beszélt részletesebben a Szélesvásznú történelem nézőinek, aki Patakinét játszotta a Körhinta színpadi adaptációjában. Vidnyányszi Attila tulajdonképpen Törőcsik Marinak való tisztelete jeléül adott zöld jeltést annak idején a táncelőadás elkészítésére. Törőcsik Mari ugyanis még a színházvezető beregszászi működésének idején mondott igent az akkor még szinte ismeretlen társulat felkérésére, hogy szerepeljen a Szarvassá változott fiú című előadásukban.
Úgy játszottuk akkoriban a Körhintát, hogy fönt a Kaszás-teremben játszották például a Brandot. Mire mi befejeztük az előadást, Marinak épp ott szünete volt fönt, tehát le tudott jönni, és a végén őt tapsoltattuk meg.
A színésznő elmondása szerint Törőcsik Marinak elég volt megjelennie, és máris felrobbant a színpad és a nézőtér egyaránt. Zs. Vince Zsuzsa a beszélgetés egyik későbbi pontján világította meg, hogy a magyar néptánc miként kötődik a Körhina paraszti világához, ha ugyanis csak az emberi viszonyokra koncentrálunk, akkor gyorsan kiderül, hogy a paraszti társadalom a közös nemzeti örökségünk része.
„A nemzeti sajátosságainkat Magyarországon a parasztság őrizte meg. Nem mindenhol van így, van, ahol a polgárság. Nálunk a parasztság, a táncainkat, a dalainkat, a viselkedéskultúránkat, a szokásainkat ez a paraszti társadalom őrizte meg, és ezért nagyon fontos, hogy ebbe a kultúrába bele tudjunk nézni, és hitelesen lássuk ezt a kultúrát.”
A műsor második felében Zsuráfszky Zoltán társrendező, koreográfus is kiemelte, a film érdemeit. A Körhinta megérdemelten került bele a hazai filmkultúra legjelentősebb alkotásait listázó Budapesti 12, illetve később az új Budapesti 12 és a Magyar Művészeti Akadémia 53 magyar filmet rangsoroló összeállításába is.
Érdemes lesz tehát szombat délután a tévéképernyők elé ülni, a Szélesvásznú történelem aktuális epizódja 17.30-tól látható, a Szerelmes biciklisták című film pedig 19.10-től a Hír TV műsorán. Az ismétlésekra másnap vasárnap 11.00-kor, illetve 13.00-kor kerül majd sor.
