Padlóra küldené a magyar középosztályt a baloldali megszorító csomag

A saját lábra állás elősegítését nem eredményezné az újraelosztás növelése, viszont a társadalom gerincét jelentő dolgozó középosztály terheit növelné. Röviden így foglalható össze a Tisza kiszivárgott költségvetési tervezete, ami jelen formájában alapjaiban írná újra az állam működését. A dokumentáció ugyanakkor feltehetően nem teljes, hiányoznak azok a részek, amelyek a befolyó pluszbevételekről rendelkeznek.

Magyar Péter Fotó: Máté Krisztián Forrás: MTI

Az Index birtokába került a Tisza Párt több száz oldalas gazdasági tervezete, ezeken az oldalakon szignók láthatók. A tervezetnek eddig csak egy része jelent meg. Ez alapján viszont drasztikus irányváltás jönne a gazdaságpolitikában – kommentálta a híreket lapunk megkeresésére Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség vezető elemzője. A vállalati adók és a személyi jövedelemadó esetében emelés jönne, amely negatív hatással járna a munkaerőpiacra és a gazdaság dinamikájára is. Egyrészről romlana a vállalatok versenyképessége, másfelől a munkavállalóknál mérséklődne a rendelkezésre álló jövedelem. A hangsúly így a munkahelyteremtésről és béremelésről áthelyeződne más irányba, feltehetően a szociális juttatások növelése felé, erre utal a szolidaritási járulékok megjelenése.

Újabb dokumentum szivárgott ki a Tisza terveiről - feltehetően nem teljes, ám a megismert részei az eddigi legnagyobb megszorításokat tartalmazzák
(Fotó: MW Bulvár/Máté Krisztián)

Érdemi hatása lenne a vagyonadónak is, a vagyonosabb rétegeknek vagyonuk után jelentős adót kellene fizetniük éves szinten, ám kérdéses továbbra is, hogy ezek mennyire hajthatók be, illetve milyen negatív hatásokkal járnának (pl. vagyoni kivonás, feketegazdaság). Emellett erőteljesen érintené a gyermekeseket is a tervezet, ugyanis számos juttatási formát eltörölne, ezáltal pedig a rendelkezésre álló jövedelmük mérséklődne. A rendszer átalakítása csökkentené a gyermekvállalási hajlandóságot is, ami pedig visszájára fordítaná az eddig elért eredményeket és tovább súlyosbítaná a demográfiai válságot.

Más elemzők szerint azok maradnának csak ki ebből, akik a bérminimumnál nem sokkal keresnek többet. A viszonylag 

alacsony összeghatárú vagyonadó leginkább a vállalkozói réteget sújtaná, akinek van valamije, aki munkát tud adni másoknak

 – esetükben ez 500 milliós határ, amibe könnyű belecsúszni. Ebbe mind az ingó-, mind az ingatlanvagyon beletartozik a tervezet szerint. Az ingatlanpiaci cikkeink alapján továbbgondolva egy cég telephelye pedig könnyen képviselhet magasabb piaci értéket, mint egy lakóingatlan, ami alapján főleg könnyű elérni a jelölt összeghatárt. Megyei jogú városokban mindenképp.

A Tisza által ígért áfacsökkentés, illetve a szintén kiszivárgott prgogresszív adózás elegyeképpen a vásárlóerő átrendeződne. Ha az alacsonyabb jövedelműek adója változatlan marad és az áfa csökken, akkor ők talán tudnak többet fogyasztani – a középosztály viszont kevesebbet. Már az átlag- és a mediánbért keresők is a 22 százalékos szja-kulcs hatálya alá esnének, ebben a megjelentek nem hagynak kétséget. A kérdés az egészségügyi finanszírozás átalakítása lenne, azaz hogy a járulékok és a szolgáltatás területén ez pontosan mivel járna. Erre ugyanis nem tér ki az ismertetett dokumentum. Molnár Dániel jelezte, hogy feltehetően nem a teljes tervezet került napvilágra. A vezető elemző szerint összességében a jövedelmek nagyobb elvonása negatív ösztönzőket jelentene. A munkavállalókat a fekete-, szürkegazdaság felé terelné, miközben a társadalmi igazságosság sem olyan formában valósulna meg, mint azt a koncepció kigondolói elképzelték, tényleges segítséget, saját lábra állás elősegítését nem eredményezné az újraelosztás növelése, viszont a társadalom gerincét jelentő dolgozó középosztály terheit növelné.

A vállalkozások sem „úsznák meg” az átalakításokat, nőne a vállalatok adóterhelése, romlana a nemzetközi versenyképességük, kevesebb forrásuk jutna beruházásokra, fejlesztésekre, amely hosszabb távon a hatékonyság növekedését és így a bérek emelését hozhatják el. A növekvő adóval párhuzamosan az ország tőkevonzó képessége is gyengülne, már nem érné meg a külföldi beruházóknak hazánkba hozni a termelésüket. Tovább rontja a képet ezen a téren, hogy a társasági adó esetében méretkategóriához kötött kulcsok szerepelnek a tervekben, a legnagyobb foglalkoztatók szenvednék el a nagyobb adóemelést, miközben egyes javaslatok (pl. multik adója) az uniós jogot is sértené. Ezzel párhuzamosan a személyijövedelemadó-emelések is a magasabb jövedelmű, magasabb termelékenységű munkavállalókat sújtanák, akik alkupozíciója is kedvezőbb, ők megpróbálnának magasabb bért kiharcolni, tovább szűkítve a vállalatok mozgásterét, illetve rontva versenyképességüket – sorolta Molnár Dániel.

Más elemzők arra mutattak rá, a nagyobb vállalatoknál a tulajdonos előírja, hogy mekkora profitot szeretne látni és ezt kell valahogy elérni a cégvezetésnek. Hogy ez kisebb béreket, kevesebb beruházást, nagyobb árakat vagy kisebb profitcélt jelent, nehéz szerinte megmondani, feltehetően ezek kombinációját. Emiatt és a jelenleg alacsony társaságiadó miatt is vet fel kérdéseket a dokumentum hiányosságát illetően az, hogy nem tudni, hogyan gazdálkodnának a keletkező pluszbevételekkel.

Molnár Dániel szerint az adóemelések nem „önmagukért vannak”, feltehetően a befolyó összeget elköltenék, így lennének olyan társadalmi csoportok, területek, amelyek elméletben jobban járnának. Ám mintegy összegzésként fontos kiemelni szerinte, az adóemelések negatív ösztönzést is jelentenének, alapvetően alakítanák át a gazdasági szereplők viselkedését, amely potenciálisan negatív tovagyűrűző hatásokkal járhat. Az eddig megjelentekből látható, hogy a dokumentummal nagyon sokat dolgoztak, egy adott koncepció mentén tettek javaslatokat.