A Hír TV Szélesvásznú történelem című műsorában a műsorvezetők rendszerint meghívott vendégekkel idézik fel a magyar filmkultúra kiemelkedő vagy valamilyen szempontból fontos gyöngyszemeit, Zavaros Eszter és Csatári Bence ezúttal Szerednyey Bélával igyekszik körbejárni, hogy mit jelentett a Szerelmes biciklisták egy egész generációnak.
Nem ez az egyetlen
A 60-as években sora készültek a magyar ifjúság mindennapos örömeit és problémáit, kihívásait megelevenítő filmalkotások. A magát A tanúval mindörökké a honi mozgóképes panteonba beíró Bacsó Péter volt a műfaj egyik leglelkesebb rendezője, aki több filmjét is a felnövekvő generációnak szentelte (Nyáron egyszerű, 1963; Nyár a hegyen, 1967; Fejlövés 1968; stb.).
Ezeknek a filmeknek az egyik legemblematikusabb darabja a rendező 1965-ös filmje, a Szerelmes biciklisták, ahol fiatal értelmiségiek két keréken járják be a Balaton környékét, miközben sorra mérettetnek meg a szerelem dolgában.
Andrásnak (Orbán Tibor) ez az utolsó nyara, mielőtt tanárként hivatalosan is megkezdi a felnőttéletet az őszi szemeszterben, ám ennek nem sok jót jósol, szavaiból inkább a cinizmus és a kétely köszön vissza. Az öccsével, Bencével (Uri István) és a filozofikus hajlamú Alberttel (Tahi Tóth László) való kalandok közben azonban olyan hatások érik, aminek köszönhetően fontos lépéseket tesz a felnőtté válás felé.
– A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg és oda megyünk, ahova akarunk – szól a film egyik híressé vált mottója, ám mindez sokkal kevésbé szól magáról a biciklizésről, mint inkább a fiatalság örök vágyáról a nagybetűs szabadságra, ami a szocializmus Magyarországán bizony hamar jól érzékelhető falakba ütközött. Így vált a nyár és a Balaton kettőse önmagán is túlmutató szimbólummá, amelynek szociológiája nem annyira a rendszerrel és a politikával foglalkozik, hanem az emberi vágyakkal.
Nagy filmek, nagy emberek
A nosztalgiába némi szomorúság is vegyül Szerednyey Béla számára, akit annak idején még gyerekként ragadott meg a Szerelmes biciklisták világa, ám később a film legtöbb színészét és alkotóját is munkatársának tudhatta, Tahi Tóth Lászlóval különösen jó barátságot ápolt – éppen ezért fájdalmas belegondolnia, hogy már egyikük sincs köztünk. Közülük is különösen tragikusan alakult a film főszereplőjének, Orbán Tibornak a sorsa, aki még a 80-as években menekült öngyilkosságba.
Zavaros Eszter a filmmel kapcsolatban külön kiemelte a zeneszerző, Fényes Szabolcs érdemeit, aki melódiáival számos magyar filmet emelt egy magasabb polcra, és mindig nagyon fontos szerepet tulajdonított a könnyűzenének.
Azt már Szerednyey Béla teszi hozzá, hogy kevesen tudják, de a filmben hallható több dalszövegnek is ő volt a szerzője, ezek közé tartozik az Illés zenekar fülbesmászó slágere, a Táskarádió is.
Mindenki volt fiatal
A filmen való nosztalgiázás közepette Szerednyey Béla pályájáról is sok helyütt lehull a lepel, nagy örömmel és tisztelettel gondol vissza azokra a színészlegendákra (Básti Lajos, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Major Tamás stb.) akik mellett még stúdiósként volt szerencséje kitanulni a színészmesterséget a Nemzeti Színházban (a színművészeti főiskolára csak később nyert felvételt).
Ezzel kapcsolatban egy beszédes anekdota is előkerül az adásban, amikor Csatári Bence arról találta kérdezni a Jászai Mari-díjas színművész-rendező Szerednyeyt, hogy miként lehetett a legendákkal szóba állni, velük egy levegőt szívni az előadásokon kívül.
Egészen más volt a helyzet, mint most. Ha ők bejöttek a Nemzeti Színház büféjébe, akkor Zsolt István, az ügyelő azt mondta, hogy »Kollégák, tessék kifáradni, jönnek a művészek«. És akkor mi fölálltunk és kimentünk. Bejöttek a művészek. Most én úgy megyek be a büfébe, hogy elnézést kérek, mert ott van ötven gyerek és üvöltöznek.
A világ sokat változott, ám más szempontból mégsem. Bár ma már jobb autókkal és jobb sátrakkal járunk le a Balatonhoz, de még mindig lejárunk. A szerelmet talán kissé félénkebben keressük a sok kütyü és a közösségi médiás platformok által megnehezített terepen, de ez ugyanúgy egy fiatal legfőbb mozgatórugója, mint a 60-as években.
A műsorban ehhez kapcsolódva elő is kerül egy rövid filmrészlet, ahol a fiúk különösebb gátlások nélkül ülnek le ismerkedni az NDK-s nyaraló lányok mellé,
és nem nagyon zavartatják magukat a nyelvi akadályok miatt – történetesen egy árva szót nem értenek egymás nyelvén a Gulascht leszámítva. A Szerelmes biciklisták szerint ilyen is volt a 60-as években fiatalnak lenni: már akkor is itt találkoztak a kelet- és nyugatnémet családok, barátok, de ugyan mit érdekelte ez a fiatalokat, ha lehettek szerelmesek is?
Érdemes lesz tehát szombat délután a tévéképernyők elé ülni, a Szélesvásznú történelem aktuális epizódja 17.30-tól látható, a Szerelmes biciklisták című film pedig 19.10-től a Hír TV műsorán.
