A Hír TV Szélesvásznú történelem című műsorában a műsorvezetők rendszerint meghívott vendégekkel idézik fel a magyar filmkultúra kiemelkedő vagy valamilyen szempontból fontos gyöngyszemeit, Zavaros Eszter és Csatári Bence ezúttal Szerednyey Bélával igyekszik körbejárni, hogy mit jelentett a Szerelmes biciklisták egy egész generációnak.

Nem ez az egyetlen
A 60-as években sora készültek a magyar ifjúság mindennapos örömeit és problémáit, kihívásait megelevenítő filmalkotások. A magát A tanúval mindörökké a honi mozgóképes panteonba beíró Bacsó Péter volt a műfaj egyik leglelkesebb rendezője, aki több filmjét is a felnövekvő generációnak szentelte (Nyáron egyszerű, 1963; Nyár a hegyen, 1967; Fejlövés 1968; stb.).
Ezeknek a filmeknek az egyik legemblematikusabb darabja a rendező 1965-ös filmje, a Szerelmes biciklisták, ahol fiatal értelmiségiek két keréken járják be a Balaton környékét, miközben sorra mérettetnek meg a szerelem dolgában.
Andrásnak (Orbán Tibor) ez az utolsó nyara, mielőtt tanárként hivatalosan is megkezdi a felnőttéletet az őszi szemeszterben, ám ennek nem sok jót jósol, szavaiból inkább a cinizmus és a kétely köszön vissza. Az öccsével, Bencével (Uri István) és a filozofikus hajlamú Alberttel (Tahi Tóth László) való kalandok közben azonban olyan hatások érik, aminek köszönhetően fontos lépéseket tesz a felnőtté válás felé.
– A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg és oda megyünk, ahova akarunk – szól a film egyik híressé vált mottója, ám mindez sokkal kevésbé szól magáról a biciklizésről, mint inkább a fiatalság örök vágyáról a nagybetűs szabadságra, ami a szocializmus Magyarországán bizony hamar jól érzékelhető falakba ütközött. Így vált a nyár és a Balaton kettőse önmagán is túlmutató szimbólummá, amelynek szociológiája nem annyira a rendszerrel és a politikával foglalkozik, hanem az emberi vágyakkal.
Nagy filmek, nagy emberek
A nosztalgiába némi szomorúság is vegyül Szerednyey Béla számára, akit annak idején még gyerekként ragadott meg a Szerelmes biciklisták világa, ám később a film legtöbb színészét és alkotóját is munkatársának tudhatta, Tahi Tóth Lászlóval különösen jó barátságot ápolt – éppen ezért fájdalmas belegondolnia, hogy már egyikük sincs köztünk. Közülük is különösen tragikusan alakult a film főszereplőjének, Orbán Tibornak a sorsa, aki még a 80-as években menekült öngyilkosságba.
Zavaros Eszter a filmmel kapcsolatban külön kiemelte a zeneszerző, Fényes Szabolcs érdemeit, aki melódiáival számos magyar filmet emelt egy magasabb polcra, és mindig nagyon fontos szerepet tulajdonított a könnyűzenének.
Azt már Szerednyey Béla teszi hozzá, hogy kevesen tudják, de a filmben hallható több dalszövegnek is ő volt a szerzője, ezek közé tartozik az Illés zenekar fülbesmászó slágere, a Táskarádió is.