Mi, a családja, mély fájdalommal tudatjuk, hogy az ember és művész, David Lynch elhunyt. Szeretnénk, ha ezekben az időkben tiszteletben tartanák a magánéletünket. Nagy űr tátong a világban most, hogy már nincs velünk. De ahogy ő mondaná: »Tartsd a szemed a fánkon, ne a lyukon.«” Gyönyörű napunk van, aranyló napsütéssel és kék éggel
– jelentette be a családja a kétszeres César-díjas amerikai filmrendező, filmproducer és vizuális művész halálhírét.
Lynchnél 2024-ben diagnosztizáltak tüdőtágulást, miután egy életen át dohányzott.
David Lynch olyan filmek háromszoros Oscar-jelölt rendezője, mint a Radírfej, Az elefántember, a Kék bársony, a Mulholland Drive és a Twin Peaks-sorozat.
Ő az egyik legnagyobb hatású amerikai szerzői művészfilmes, aki saját stílust, esztétikát, hangulatot teremtett,
neve melléknévvé vált: 2018-ban a „lynches” szó – a „tarantinós” és a „kubricki” oldalán – bekerült az Oxford angol szótárba azzal a definícióval, hogy „szürreális, rejtélyes és horrorisztikus elemek hétköznapi környezetben”.
Több kultikus alkotást is rendezett
1946. január 20-án született, eredetileg festőnek készült.
Első filmjeit, a Radírfejet és Az elefántembert fekete-fehérben készítette, de a későbbi jellegzetes lynch-i jegyek, a szürrealitáshoz, a titkokhoz, a bizarr témákhoz való vonzalma már ezekben megmutatkozott.
A Radírfej egy csapásra kultuszfilmmé vált, kedvező szakmai fogadtatása után a rendezőt felkérték Az elefántember elkészítésére, amely 8 Oscar-jelölést kapott. 1984-ben mutatták be a Frank Herbert írásaiból készült Dűne című sci-fijét Kyle MacLachlannel és Stinggel a főszerepben. 1986-ban került a mozikba a Laura Dern, Isabella Rossellini és Kyle MacLachlan közreműködésével készült Kék bársony, amelyért Lynchet újra Oscarra jelölték. A Kék bársonnyal követte a Radírfejjel elkezdett vonulatot: a szex és az erőszak furcsa viszonya, az elfojtások világa, tudatos és a tudattalan kapcsolata, a látszatok és a perverziók összefonódása, a groteszk, gyakran démonikus karakterek, a szövevényes szálakon futó cselekmény, a nyugtalanító végkifejlet a rendező majd minden filmjének sajátja.
1990-ben készült el a Veszett a világ, amely a lynch-i hagyományokkal ellentétben happy enddel zárul, és Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát.
