A népművészet mindig is közösségi kultúra volt.
Bár a közösség szabályozta az egyéni alkotás lehetőségeit, mégis teret adott az önkifejezésnek – és ez a kettősség ma is időszerű. Hagyományainkat nem pusztán ismerni kell, hanem érdemes gyakorolni is, mert olyan modellt nyújtanak, amely évszázadokon keresztül tükrözte az ember szépségérzékét, kreativitását és művészi képességeit.
Ha egy kisgyermek megtapasztalja az éneklés, a tánc örömét, természetes anyagokkal ismerkedik meg, apró tárgyakat, játékokat készít, és a mesék hőseinek küzdelmeiben élheti meg az erkölcsi rendet, az nemcsak gazdagabb személyiséggé teszi őt, hanem olyan értékrenddel is gazdagítja, amely közösségi szinten is formáló erővé válhat.
Ez a szellemiség hatja át a Hagyományok Háza minden képzési programját, amelyeknek részeként egyebek mellett bútorfestést, szövést, nemezelést és mézeskalács-készítést is tanulhatnak.
A szakképzések életútszerűsége külön figyelmet érdemel: gyakori, hogy a résztvevők több képzésen is részt vesznek, különféle népi mesterségek iránt érdeklődnek, sőt, többen közülük pedagógus-továbbképzésen keresztül válnak oktatóvá, ezzel is hozzájárulva a tudás továbbadásához. A képzések strukturált, akkreditált formában, egyre szélesebb kör számára elérhetőek, beleértve a pedagógusokat és az érettségivel rendelkező érdeklődőket is.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!