– Május 15. óta tölti be a rektori tisztséget. Melyek a legsürgetőbb célkitűzései?
– Az egyik legfontosabb feladatomnak az új szakok elindítását, különösképpen a zenekari mester- és posztgraduális képzést tekintem. Sok együttes keresett meg ugyanis, és világosan kiderült, az utánpótlás képzése elengedhetetlen. Ugyanakkor nem érzem szükségét, hogy a Zeneakadémia struktúráját alapjaiban forgassuk fel, a meglévő rendszer stabil, kiváltképp a szólistaképzés, büszkék lehetünk a tanárainkra, így elsősorban kiegészítések, frissítések szükségesek az innováció jegyében. És talán még fontosabb, hogy idén százötven éves az intézmény, ezt a gyönyörű jubileumot méltóképpen szeretnénk megünnepelni.

Fotó: Havran Zoltán
– Évekig tanított Japánban. Milyen különbségek vannak a két ország oktatási rendszere között?
– A Tokióban töltött évek alatt azt láttam, hogy rendkívül szoros kapcsolatot tartanak fenn az alap- és középfokú képzési intézmények. Az egyetemek mérete elképesztő, persze Japán lakossága tizenháromszorosa Magyarországénak. Ami viszont nálunk kuriózumnak számít, hogy rendkívül sok külföldi növendékkel büszkélkedhetünk, míg Japánban szinte kizárólag ottani hallgatók tanulnak, és egyetlen állami zeneintézmény van a fővárosban, a Tokiói Művészeti Egyetem (a Geidai), a többi mind magánegyetem. Előbbiben zajlik a legkiválóbb képzés, de
büszkén mondhatom, a Zeneakadémia színvonala felülmúlja, hiszen például nemzetközi rangsorban fényévekkel előttük járunk.
Ezt az elismeréseink is bizonyítják, nemrég tudtam meg például, hogy két volt növendékemet, Magyar Valentint és Balogh Ádámot olyan kiváló nemzetközi versenyekre hívták meg, mint a müncheni ARD és a svájci Clara Haskil.
– Mindketten kiváló zongoraművészek, de milyen karriert kínál azoknak a diákoknak a Zeneakadémia, akikből nem lesznek sikeres szólisták?
– Egy évfolyamból valóban csak egy-két hallgató fut be szólistaként, de nem mindenki erre a karrierútra törekszik. A fentebb említett zenekari képzésen túl az is opció lehet, hogy akik eleve pedagógusok szeretnének lenni, azok művésztanári diplomát szereznek, és zeneiskolákban, konzervatóriumokban oktatnak; a legkiválóbbak pedig a Zeneakadémián.