Liszt Ferenc vad playboyként mulatozik Chopin most bemutatott életrajzi filmjében + videó

Lengyelország leghíresebb zeneszerzőjéről, Chopinről szóló életrajzi film nyitotta csütörtök este a 32. Lengyel Filmtavaszt, ami a rendszerváltás óta készült legdrágább lengyel mozifilm, és fontos szerep jut benne Liszt Ferencnek is. Az idei eseménynek 2026. április 23. és 29. között a budapesti Toldi mozi ad otthont, és számos további magyar vonatkozással bír.

Liszt Ferenc és Chopin a Lengyel Filmtavasz nyitófilmjében. Forrás: Lengyel Intézet

A film néhol tankönyvszerűen sorolja fel az életrajz markáns pontjait (Chopin kudarcos első lánykérése, Chopin hamis halálhíre a párizsi lapokban stb.), melyek pár esetben inkább abszurd kitérők, semmint a cselekményhez szervesen illeszkedni tudó jelenetsorok, még ha a halál, az önkéntelen színlelés, a zeneszerzés vagy a feleségkeresés témáiba bele is illenek. Innen nézve kissé széttartó, egyenetlen film a Párizsi szonáta, miközben központi motívumai mégis mindvégig markánsan jelen vannak: végső soron Chopin édesanyja épp annyira tévedhetett a zenével kapcsolatban, mint a korszak orvostudománya, ami a tuberkulózist még örökletes betegségnek tartotta, aztán Chopin mellől egymás után hullanak el a közeli barátok, köztük egy ifjú és hallatlanul tehetséges tanítvány is, akiben Chopin saját utódját remélte. Nem vér szerinti örökös, hanem szellemi, így amikor már minden elveszett, a zeneszerző felszabadul, és igazán élni kezd: a zenén keresztül. 

Miközben az utcán győz egy kétes dicsőségű forradalom, Chopin belső világában valódi forradalom zajlik le, ami mentes a kompromisszumoktól és a színjátszástól, és ami –  Liszt Ferenc szavaival élve – akkor még nem is találhatott volna értő fülekre.

Szomorú dráma ez, ami mégis képes fellebbenteni a művészet lényegét: egyszerre menekülés a valóságból, és annak egy sokkal mélyebb megközelítése, megküzdési módszer a fájdalommal szemben, és ezzel együtt válik Kwieciński filmje is sokkal sokrétűbb alkotássá, mint egy szokványos életrajzi film. A Párizsi szonáta május végétől lesz látható országosan is.

Az egyik fontos mellékszerepben Liszt Ferenc nem csak Chopin baráti vetélytársaként tűnik fel, hanem a lengyel–francia zeneszerző ellentétpárjaként is. Fotó: Lengyel Filmintézet

Márai Sándor nyomában: Tatarak – A kálmos illata

A 32. Lengyel Filmtavasz a nyitó filmben feltűnő Liszt Ferenc alakján túl is tartogat még magyar vonatkozásokat. Andrzej Wajda (Hamu és gyémánt, 1958; Katyń, 2007)  idén lett volna százéves, ennek megfelelően a Filmtavasz szervezői sem feledkeztek meg a lengyel filmiskola egyik legkiemelkedőbb alkotójáról. 

A Filmtavasz hétfő este egy olyan alkotás vetítésével emlékezik a tíz évvel ezelőtt elhunyt rendezőre, amelyet Magyarországon most először láthat a közönség: ez a Tatarak – A kálmos illata című dráma.

 Hősnője, az idősödő Marta egy kisvárosban él férjével, de egy fiatal férfival való találkozás felébreszti benne az életörömöt, mielőtt a kapcsolat tragikus fordulatot vesz. Az életműve során irodalmi alapanyagokhoz számtalan alkalommal nyúló Wajda filmjének magyar vonatkozása, hogy történetét részben Márai Sándor novellája ihlette, és a főszereplő Krystyna Janda is ismerős lehet – Wajda más filmjei mellett –  Szabó István Mephistójából.

Zárónap: Budapesti napló

Szombaton az Otthon, édes otthon, vasárnap a LARP – Szerelem, trollok és más küldetések, kedden a Fénytörés című lengyel filmekre ülhetünk be a Toldi moziba, a zárónapon pedig egy lengyel–magyar koprodukcióban készült alkotás kerül a vetítőgépbe. 

A Budapesti napló a Berlinalén Kristály Medve-díjjal kitüntetett Rafał Kapeliński rendező saját gyermekkorát dolgozza fel, ebben a kiskamasz Irek 1981 telén érkezik Magyarországra édesanyjával és egy lengyel turistabusz különc társaságával, mit sem sejtve az anya valódi tervéről.