A Régi Zeneakadémián feltárul, mi tette világhírűvé a magyar zongoristákat

Liszt Ferenc tanítványaitól Cziffra György legendás pályájáig ível az a hagyomány, amely nemcsak zenetörténeti jelentőségű, hanem ma is élő örökség. Ezt a kivételes folytonosságot mutatja be a Cziffra-fesztivál részeként a Régi Zeneakadémián látható Liszt Ferenctől Cziffra Györgyig – A magyar zongoraiskola története című kiállítás: mestereket, tanítványokat és azt a szellemiséget, amely generációk óta formálja a magyar zongorázást.

Szabó Ferenc János zenetörténész, a Liszt Ferenctől Cziffra Györgyig – A magyar zongoraiskola története című kiállítás egyik kurátora tárlatvezetés közben Fotó: Mirkó István

Cziffra esetében különösen jól látszik, hogyan alakult át egy hagyomány. A klasszikus képzés mellett megjelenik a jazz, a könnyűzene, majd a nemzetközi karrier – mindez azonban nem elszakadást jelent, hanem egy új értelmezést. A kiállítás ezt az összetett életutat is érzékletesen mutatja be, miközben arra is rávilágít, hogy Cziffra később – már Franciaországban – maga is továbbörökítette a magyar zongoraiskola szellemiségét.

A június 30-ig látogatható tárlat végére világossá válik: a magyar zongoraiskola egy élő, folyamatosan alakuló hagyomány, amely ma is jelen van a koncerttermekben és a tantermekben egyaránt. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszik a Balázs János által megálmodott Cziffra-fesztivál is, amely nemcsak emléket állít a zongoraművésznek, hanem új kontextusba helyezi ezt az örökséget.

A Régi Zeneakadémia lépcsőin végighaladva nemcsak neveket, fotográfiákat, tárgyakat és évszámokat látunk. Sokkal inkább egy történetet, amely arról szól, hogyan válik a tudás hagyománnyá, a hagyomány pedig élő művészetté.