Sokkal több a magyar szál Tamara Lempicka, az art deco királynőjének életében, mint eddig gondoltuk – Itt az életrajzi regény folytatása

„Mindent megölt, amit szeretett” – vallja Grzegorz Musial lengyel író a világhírű art deco festőnőről, Tamara Lempickáról. De vajon mi történik akkor, ha az ünnepelt párizsi művész elveszíti hódolóit, és egy új világban, Amerikában kell megtalálnia önmagát? A Tamara, a vulkán húga című kötet bemutatóján jártunk, ahol kiderült, mi köti a „zöld bugattis” művésznőt hozzánk, magyarokhoz.

Önarckép zöld Bugattiban, 1925 Forrás: a Lengyel Külügyminisztérium és a Tamara Lempicka Estate kiállításának anyagából

Ki ne ismerné Tamara Lempicka, a világhírű art deco stílusban alkotó festőnő Önarckép zöld Bugattiban (borítónkon) című, 1925-ös festményét? Nyilván nagyon sokan, hiszen amikor 2025 elején megnyílt a művésznő reprodukcióit bemutató kiállítás a Lengyel Intézetben, érdeklődők tömegei álltak sorban érte. Ezt annak idején mi is tapasztaltuk, de erről számolt be Felvidéki Eszter, az intézet munkatársa is a napokban tartott könyvbemutatón, ahol Grzegorz Musial lengyel író a festőnőről írt életrajzi regényének második kötetét mutatták be.

A Tamara Lempicka életéről szóló regény bemutatóján Mihályi Zsuzsa műfordítóval Balogh Endre szerkesztő beszélgetett. Fotó: Polyák Attila

A Tamara, a vulkán húga ott folytatja a világtörténelem egyik leghíresebb női festőjének élettörténetét, ahol az első kötet, az Én, Tamara véget ért: főhősnőnk második férjével, a magyar származású Diószeghi Kuffner Raoul báróval Amerikába utazik. Itt bár mesés partikat ad, már nem tudja elérni azokat a művészeti sikereket, mint Európában. Az amerikaiak számára ő inkább egy gazdag ember felesége, semmint kivételes alkotóművész.

Fotó: Polyák Attila

Tamara Lempicka életének több tragikus mozzanata is van. Az első kötetet olvasva sokszor azon tanakodtunk: hogyan tud valaki ennyi szörnyűséget túlélni? 

Életösztöne azonban mindig felülkerekedik: kijut a pusztító bolsevik forradalom poklából, túléli válását imádott első férjétől, Tadeusz Lempickitől, és rengeteg munka, lemondás és harc árán végül valóban elismert festőművésszé válik Európában. 

Grzegorz Musial rendkívüli írói érzékről tanúskodva, a művésznő sorsán keresztül rajzolja meg a XX. századi művészeti élet igazi korrajzát.

A második kötet azonban más érdekességeket tartogat: egy valódi lélektani regényt. 

Az amerikai élet és a sztárvilág bemutatásán túl feltárul a lányával, Kizette-tel való kapcsolata, valamint a szerző egy megrázó, szépen felépített részben emlékezik meg a katyni mészárlásról. 

Megmutatkozik Tamara jellemének sötétebb oldala is. Megtudhatjuk, miért hangsúlyozta Grzegorz Musial, hogy Tamara Lempicka

mindent megölt, amit szeretett,

hiszen a művészet oltárán gyakran feláldozta emberi kapcsolatait is.

Grzegorz Musial lengyel író, költő és orvos, akivel tavaly novemberben készítettünk interjút. Fotó: Ladóczki Balázs

A művészi kiteljesedésre minden erejével vágyó Tamara az áldozatok ellenére sem tud Amerikában jelentős sikereket elérni. Mint a kötetből kiderül, azért, mert a helyiek arca nem mondott neki semmit.

Egy európai ember arcán ott van az egész élete, az amerikaiaknak meg egyenarcuk van

– idézte fel a könyvbemutatón Mihályi Zsuzsa, a kötetek fordítója. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy a második kötet több magyar utalást tartalmaz. A szerző részletesen leírja például a költözést a báró diószegi birtokáról, amikor az iszonyatos mennyiségű műtárgyat Svájcba menekítették. A búcsú egyik legmeghatóbb jelenetében a báró a már kiürített kastélyban – amely a mai napig áll – észreveszi egy hársfalevél íróasztalára vetülő árnyékát. Lerajzolja, és magával viszi: ez maradt neki a diószegi múltból.

Fotó: Polyák Attila

A kötetből megtudhatjuk, hogy férje révén Lempicka több magyar arisztokratával is találkozott. Kiderül, hogy a báró szeretett vadászni, magyar dalokat énekelni a pusztáról és tokajit inni a Tamara által készített magyar fogásokhoz. 

Ahogy a festőnő dédunokája, Marisa Lempicka tavalyi budapesti látogatásakor elmondta: a művésznő szenvedélyesen főzött, és megtanult magyar ételeket is elkészíteni.

Grzegorz Musial könyvében a végső útjáig elkíséri főhősünket, egészen addig, amíg végakaratának megfelelően hamvait a mexikói Popocatépetl vulkánba szórják. Milyen szép allegória: így végezi az, aki „ezer százalékon” élt, és úgy égett, mint a tűz, míg végül démonaival leszámolva megtért Teremtőjéhez.