Ezek után nem meglepő, hogy a Star Wars hét év után velük tér vissza a gyöngyvászonra, de az sem, hogy ez sokakban ugyanúgy felemás érzéseket fog kelteni, mint a sorozat. Bár a filmet Jon Favreau rendezte, ez sokkal kevésbé fontos, mint hogy Filoni epizodikus narratívája érvényesül benne: a mozifilm olyan, mintha csak egybe fűztek volna három egymást követő részt.
A mandalóri és Grogu nem igazán ért a grandiózus űroperához, helyette mintha – és ezt a film plakátjai is világossá teszik – a Lucast is nagyban inspiráló, 30-as és 40-es évek mozis kalandsorozatai (Flash Gordon, Buck Rogers) köszönnének vissza benne akkor, amikor ez a történetmesélés még a minőségi televíziós-sorozatokból is kikopni látszik.
Favreau és Filoni vidáman eljátszadoznak a különféle műfaji elemekkel (western, csambara, szörnyfilm, még a Francia kapcsolatot idéző siklós üldözés is akad benne)), dobálják egymásra a különféle Star Wars-utalásokat (életre kel a holosakk, megismerjük Jabba fiát stb.), és ha a Zsivány Egyes és a Solo voltak a Star Wars háborús és heist-mozijai, akkor A mandalóri és Grogut joggal nevezhető a messzi-messzi galaxis szörnyfilmjének. De még így is csak egy tévésorozat tetszőleges része, amiben a főszereplők hiába küzdenek meg tucatnyi szörnnyel, droiddal, fejvadásszal, érdemben mégsem változhatnak, nem fejlődhetnek a jövő heti rész miatt. Nincs miért haragudni rá, kicsit középszerű, sok részletében mégis kellemes élmény, de ennél jóval többre lenne szükség a mozik visszahódításához.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!