Supergirl mozis kalandja papíron jó ötletnek tűnt, de végül bosszantóan középszerű lett

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Az új Superman után egy évvel a kriptoni túlélő keveset emlegetett unokatestvére, Supergirl is berepült a mozikba Milly Alcock megformálásában, és bár ezt a filmet már nem James Gunn rendezte, sokkal jobban érződik rajta az újraindított filmes DC univerzum atyaúristenének hatása, mint a filmet valójában rendező Craig Gillespie keze nyoma.

2026. 06. 27. 6:40
Forrás: TMDb
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
 Milly Alcock karaktere vonakodva ugyan, de végül magára ölti az emblematikus jelmezt. Forrás: TMDb

Supergirl ereje ugyan nem az izmaiból vagy a magasságából ered, de a megjelenése egyszerűen nem találkozik azzal az eszképista képpel, ami a képregényhősök többségének a sajátja, és ami a nézőben is aktívan él. Ez nem mindig gond, a tinédzser Peter Parker (Tom Holland) vagy az indiai, molettebb Ms. Marvel (Iman Vellani) viszont pont azért működik ezek ellenére is, mert a karakterükből következik a kevésbé tökéletes fizikai megjelenés, míg ugyanez aligha igaz a húszas évei elején járó Supergirlre. 

A legzavaróbb elem mégis az, hogy Alcocknak nincs meg az a mozgáskultúrája, ami a nádszélvékony színésznőkből (Angelina Jolie, Zoe Saldana) is képes akcióhőst varázsolni, így hiába a színésznő tehetsége, ezeket nem képes felülírni.

Az alkotók máskülönben helyesen mérték fel, hogy az eredeti történet tanmese szerű konklúziója nem működne a filmváltozatban (a képregényt a középkori kódexek stílusában, sokszor tudálékos stílusban narrálja a Supergirl mellé szegődő fiatal lány, ami egy külön réteget ad neki), így az adaptációból az is kimarad, hogy Supergirl kutyájának, Kryptonak valójában kutya baja. Igen ám, csak hogy amit helyette írtak, az sokkal gyengébb: egyrészt joggal fogalmazódik meg bennünk, hogy miért nem elég a gyógyító sárga nap közelébe repíteni a barátságos háziállatot, ahelyett, hogy a hősökkel együtt egy ellenméreg miatt átszelnénk a fél univerzumot, másrészt a hős drámája is megbicsaklik, amikor nem őt kérleli a bosszúszomjából magához térő árva a kegyelemre, hanem épp fordítva.

A Supergirl nem olyan rossz film ugyan, mint amire az eddigi soraim következtetni engednének, de nem tud semmi újdonságot, frissességet felmutatni azután az elképesztő szuperhősfilm-dömping után, ami már mögöttünk van az elmúlt két-három évtizedből. Olyan hatást kelt, mintha egy Peter Gunn-mozi lenne, csak éppen érezni rajta, hogy mégsem ő rendezte. Hiába van tele egyébként jópofa ötletekkel, képileg és filmzeneileg is olyan jellegtelen, hogy még a drámainak szánt jelenetek sem igazán kelnek benne életre.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.