A fájdalomra nincsenek szavak Alan Ritchon szófukar akciófilmjében

A Motor City párbeszédek nélküli akciót és erőszakot ígér, a döbbenetes termetű Alan Ritchon főszereplésével, aki a ­Reacher-sorozat hatalmas népszerűségét követően a mozikban is próbálja megvetni a lábát. A Motor City mindenképpen érdekes és bátor próba volt a részéről, az ismerős bosszútörténet az úgynevezett ­style over substance alkotások sorát gyarapítja, amikben a rendező egyedi stílusa és az atmoszféra látszólag sokkal fontosabb, mint a történet – stílus a tartalom felett.

Alan Ritchson robosztus keményfiút játszik a némafilmeket idéző Motor Cityban. Forrás: Youtube.

Alan Ritchon és keménykötésű bajtársai nem ismernek irgalmat. Forrás: TMDb

A style over substance mozik – talán meglepő módon – olyan szerzői filmek, amik az akció­zsánerrel kísérleteznek, de csak akkor kelnek igazán életre, ha egy ritka tehetség áll mögöttük. Ponciroli pedig nem tűnik annak. Ugyanakkor mégsem kárhoztathatjuk a rendezőt, amiért nem nő fel Walter Hill vagy Nicolas Winding Refn szerzőisége mellé, főleg hogy a Motor City így is merész és érdekes stíluskísérlet, egyben nosztalgikus időutazás is abba a korba, amikor az ilyen B filmek főszereplőjét még Charles Bronson alakította. Ha értjük a játékot, a sablonos történet láttán sem mocorgunk türelmetelenül, sőt többször meg is tud lepni (különösen Ben Foster egyedi gengszterparódiája). A film ráérősen építi az erőszakjeleneteket, ahol aztán valóban embertelen dolgok történnek a Serpicóra fazonírozott Pablo Schreiberről például már a legelején sejtjük, hogy fájdalmas véget fog érni – de aligha marad velünk a látottakból bármi is.