A Bojtorján együttes küzdelme a Karácsonyi albumért

A legnagyobb példányszámban eladott, egyazon magyar előadóhoz köthető könnyűzenei karácsonyi lemez a Bojtorján együttes Karácsonyi albuma. Nem gondolnánk, hogy ennek a szelíd nevű és hangszerelésű countryzenekarnak még a hanyatló Kádár-rendszerben is meg kellett küzdenie azért, hogy ebben a tematikában lemezt készíthessen. Pedig így történt, a legvidámabbnak hazudott barakk monopolintézménye, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) még 1984-ben, a lemez megjelenésének évében sem tudott túlságosan gáláns lenni egy ilyen, mindenki számára kedves üzenetekkel előálló zenei produktummal szemben, aminek a hatalom szemszögéből egyetlen oka volt: klerikális, egyházi világot idéző volta.

Ennek a lemeznek az előtörténetéhez tartozik, hogy a zenekar egyik zeneszerzőjének és legfőbb hangszerelőjének, Vörös Andornak már az általános iskola nyolcadik osztályában, Békéscsabán ott lapult a tarsolyában egy dal, ami folyamatosan motoszkált benne, de végső alakot csak 1983-ban, a Bojtorján Történetek című lemezén kapott, amikor végül megtalálta helyét a dallam egy December végén című karácsonyi dalban, vokális alapokra helyezve a hangsúlyt. A szövegét – ilyen a slendrián diktatúra – Révbíró Tamás írta, aki akkor már főszerkesztőként dolgozott az MHV-nél, s mint vezető beosztású személyiség, kérte, hogy ne írják rá a lemezre szerzőként a nevét, valószínűleg azért, mert nem szerette volna, ha összeférhetetlenség lépett volna fel emiatt.

A megpuccsolt karácsonyi kislemez

A Bojtorján következő, 1984-ben megjelent Karácsonyi albuma nagyon sok összeütközésre adott alkalmat az MHV és a zenekar között. Ez is azt bizonyítja, hogy – sokak véleményével ellentétben – még a nyolcvanas években is érhetett retorzió egy-egy zenekart ideológiai alapon. A kellemetlenkedések sora azzal kezdődött, hogy 1982-ben, miután már az első, 1981-es Csavargódal nagylemezük jól fogyott, szerettek volna egy kislemezt is, ami ráerősített volna ennek népszerűsítésére.

Az MHV-val való egyeztetések után annak rendje és módja szerint 1982 szeptemberében fel is vettek két karácsonyi dalt, a Csendes éjt és a December végént, úgy időzítve, hogy október végén, november elején meg is jelenhessen. Közben Kemény Győző zenekarvezető kiutazott Amerikába a rokonaihoz, és amikor visszaérkezett, csodálkozva látta, hogy sehol nincs a boltokban a kislemezük. Érdeklődve bement Erdős Péterhez, az MHV könnyűzenei téren mindenható urához, hogy megtudja, mi az oka a késlekedésnek. Ő kerek perec kijelentette, hogy nem akarják egy popzenekarral a vallást népszerűsíteni, így mégsem adják ki a karácsonyi kislemezüket. Kemény Győző nagyon dühös lett, és elhatározta, hogy ezt nem hagyja annyiban.

Exkluzív szerződés huszárvágással

Erdős Péterrel és az MHV vezetésével persze csakis ésszel és taktikusan lehetett szembeszállni, erőből ezt – ahogy többen próbálták a zenés szakmából – nem lehetett megoldani. Gondoltak egyet, és mertek nagyot álmodni, ezért összefogott a banda, hogy csináljon egy teljes karácsonyi nagylemezt. Az előzmények tudatában ezt lehetetlen lett volna megtenni, ám nekik akkor már a zenekarvezető céltudatos közreműködése folytán exkluzív szerződésük volt az MHV-vel első nagylemezük sikere miatt, mivel kétszer annyit adtak el belőle, mint az aktuális Fonográf-lemezből, a Bojtorján szempontjából ugyanis ők voltak az etalon, hiszen stílusukban némileg össze lehetett őket hasonlítani. Az exkluzív szerződés mindamellett, hogy bizonyos feltételeket támasztott a zenekarral szemben – évenkénti kötelező lemezkiadás, a szocialista erkölcsnek való megfelelés, esetleg évente néhány ingyenkoncert az MHV rendezvényein –, jogokat is biztosított a zenekarnak. A magas példányszámnak ugyanis nemcsak a Bojtorján, hanem az MHV is örült, mivel ők sem voltak önmaguk ellenségei, a profit megtermelésében érdekeltek voltak. Az MHV szempontjából nézve dőre módon azonban nem határozták meg a szerződésben, hogy milyen témájú legyen egy-egy hanganyag, amit a zenekar letesz az asztalra, így a saját csapdájukba estek. A Bojtorján 1984-ben egy huszárvágással karácsonyi tematikával vonult be a kiadóhoz. Az MHV-ban ezzel nem tudtak mit kezdeni, legfeljebb azt tehették volna, hogy felbontják az exkluzív szerződést. Így mindenféle antiklerikalizmusuk ellenére kénytelen-kelletlen kiadták a lemezt a minél nagyobb profit reményében, amiben nem is kellett csalódniuk.

Akadályok minden mennyiségben

Az MHV-nak azonban még így is sikerült a Bojtorjánt megfricskáznia, ami egyebek mellett a vallási szimbólumok lemezborítóról való letiltásában öltött testet. Ezt úgy oldották meg, hogy eleve olyan grafikust kértek fel a borító megtervezésére – ő Koncz András, Koncz Zsuzsa öccse volt –, aki az MHV ízlésének és elvárásainak megfelelően egy stilizáltan pingált fenyőfát rajzolt, a hátsó borító pedig teljesen fekete lett, amelyre fehér betűkkel írták a lemezről szóló információkat.

Ez a magyarázata annak, hogy megfelelőképpen puritán, mondhatni felháborítóan egyszerű lett ez a borító, ami persze elsősorban a vallási szimbólumok kiirtása miatt alakult így. A rendszerváltozás után aztán Kemény Győzőt nem hagyta nyugodni ez a fajta atrocitás, és 1990-ben megcsináltatta Szyksznian Wandával azt a CD-borítót, amely igazán méltó karácsony ünnepéhez és a felvételeikhez. A szent családot ábrázolja, és már több kiadást is megélt.

A Bojtorján karácsonyi lemezének megjelentetésével végül mindenki jól járt: ez lett a mai napig minden idők legsikeresebb olyan karácsonyi LP-je, amelyet egy adott előadó jegyez teljes egészében.

Ezenkívül ez lett Vörös Andor első zenei rendezői munkája, ami kitűnően sikerült. A lemezbemutatót a Vígszínházban tartották, Halász Judit is fellépett velük, ahogy a lemezen is szavalt. Azonban még ezek a tényezők sem akadályozhatták meg a hatalmat abban, hogy megfricskázza őket. Amikor ugyanis a karácsonyi tévéhíradóba is bekerültek az akkor egyetlen Magyar Televízióban – ami óriási nézettséget jelentett akkoriban –, utolérte őket a cenzúra keze Matúz Józsefné, a Híradó alapító főszerkesztője személyében. Ő ugyanis azt kérte tőlük, olyan számot adjanak elő, amelyben nem szerepel Jézus. Lehetetlen követelés volt, mert kiről énekeljen egy karácsonyi dal, ha nem Jézusról, de eleget kellett tenni ennek, így végül egy fenyőfáról szóló Andersen-mesét vittek a stúdióba.

Karácsonyi dalok strandpapucsban

Az 1984-es év egyébként sűrű volt a Bojtorján számára. A Karácsonyi album elkészítésére a témához képest nagyon tréfás körülmények között, rekkenő hőségben, strandpapucsban és rövidnadrágban került sor, így mentek a muzsikusok az MHV légkondicionáló berendezés nélküli, Rottenbiller utcai stúdiójába, ahol többek között a havazásról és a száncsengőről énekeltek. Ez éppen abban a három hétben történt, amikor hazaérkeztek az egyesült államokbeli szereplésükről, és készültek a Szovjetunióba, tehát átmenetileg itthon tartózkodtak. A Bojtorjánnak ez az a hanghordozója, amelyet a családok többsége az idők során megvett és karácsonykor időről időre előkerül. Mivel ez egy konceptalbum, keresniük kellett olyan szövegeket és muzsikákat a hazai és a nemzetközi zeneirodalomból, amelyek összekötik a dalokat. Ezt Halász Juditra bízták, aki kitűnően oldotta meg a feladatot, nagyon ideillő verseket talált. Rajta kívül a Benkő Dániel vezette, klasszikus zenét játszó Bakfark Consort is hozzátette a magáét a lemezhez, őt Pomázi Zoltán, aki nagy tisztelője volt, hozta a produkcióba. Az Adeste fideles úgy lett nyitószám, hogy egy pap adott egy négyszólamú kottát Kemény Győzőnek, és a középkori egyházi zenét összekötötték Vörös Andor modern kori hangszerelésével, így egyik a másikat hitelesítette. A Karácsony este egy nagyon népszerű amerikai népdal, Johnny Cash is énekelte. A korábban nagyon jól bevált Horváth Attila szerteágazó elfoglaltságai miatt a 100 Folk Celsius basszusgitárosa, Droszmér István írta rá a szöveget. Ő különben szeretett volna átigazolni a Bojtorjánba, de korai, tragikus halála megakadályozta ebben.

A Bojtorjan 1984-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Nashville-ben, ahol fesztiváldíjat is nyertek
Fotó: Facebook

Az Éjfél előtt című dalt nagyon szerette a csapat játszani, tipikus – ha van egyáltalán ilyen – Vörös–Pomázi-szerzemény. A mai nap gyerekeknek szóló, játékos szám, a Mit mondanál? pedig francia dal magyarítása, ezt Halász Judit választotta, mert francia tagozatos gimnáziumba járt, s innen ismerte ezt. A Középkori karácsonyi szvitet a Bakfark Consorttal együtt készítették, ahogy a Balettet és a Waltzot is. Ezeket Benkő Dániel hozta a lemezre, a szvit végén pedig különösen érdekesen hangzik az elektromos szólógitár. A Csengőszó, amikor felvették, még nem volt ennyire elcsépelt, mint jelenleg, Muzsay András a versével szépen elkapta a karácsonyi hangulatot. A Téli ünnep szintén egy kedves darab a zenekar számára, egy szüleihez hazatérő srácról szól, legszebb sora talán az, hogy „Öröm a könny, öröm a szó, öröm a bánat”, ami szintén Droszmér István verse. A Szép a fenyő Weöres Sándor versének megzenésítése, míg A fenyőfa egy Andersen-meséé. A Száncsengő már korábban megvolt Pomázi Zoltánnak, szintén Weöres Sándor-költemény. Az ominózus December végén pedig ugyancsak megmutatja Vörös Andor vokalitáshoz való vonzalmát.

Kemény Győző így emlékezik az alkotói folyamatra: – A feladat az volt, hogy olyan dallamokat varázsoljunk elő, amelyek könnyen megjegyezhetők, azonnal lehet énekelni, de mégsem olyan egyszerűek, mint a bluegrass stílus, és legyen benne magas és mély fekvésű szólam is megfelelő arányban. Vörös Andor első zenei rendezése az MHV lehallgatási bizottságától maximális pontszámot kapott, ami első munkára nagyon ritkán szokott megadatni. Ez azonban egyáltalán nem volt véletlen, mert a hangmérnökkel folyamatosan tesztelték a felvételeket különböző lejátszási módszerekkel, a hifitoronytól kezdve az autósmagnóig, ráadásul ezt megelőzően nagyon sokat tanult az első két lemezen Szörényi Leventétől.

A zenekarnak az volt az elképzelése, hogy az 1984-es, karácsonyi lemezüket a klasszikus zenei szerkesztőséghez próbálják besoroltatni az MHV-nél, amiben az a megfontolás vezette őket, hogy a klasszikus zenei lemezeket hosszú távon forgalmazták, nem olyan rövid ideig, mint a könnyűzenei albumokat. Az exkluzív szerződésükre tekintettel végül sikerült becsempészni ezt a hanghordozójukat az „igazi” klasszikusok közé, ami nem ment könnyen, de minden bizonnyal ennek a tartós piaci jelenlétnek köze lett ahhoz, hogy ez is aranylemez lett.

Packázás és megtiszteltetés

A Bojtorján együttes göröngyöktől amúgy sem mentes pályafutása a karácsony kapcsán is kapott néhány fricskát a fentieken túlmenően is. Ide tartozik, hogy Kemény Győzőnek volt egy A country világa című műsora a Magyar Rádióban, ahol a kor szokásainak és elvárásainak megfelelően még a konferálási szövegeit is le kellett adnia előzetesen, és ha ez még nem lett volna elegendő, a szerkesztőségben

volt olyan elvetemült felettese, aki karácsonykor nem engedett a műsorban karácsonyi lemezt felrakni.

Ilyen körülmények között kellett érvényesülnie a Bojtorján lemezének, így az sem tekinthető különösnek, hogy a Pajtás című gyermekújságba ezzel a hírrel 1984 decemberében, amikor a lehető legaktuálisabb lett volna, nem tudtak bekerülni. Némi gyógyírt jelenthetett számukra, hogy ugyanennek a lapnak az 1985. évi első számában a Karácsonyi albumukról – ami egyébként egyben a legnagyobb példányszámban eladott Bojtorján-lemez lett – végül nyilatkozhattak, de jogosan valószínűsíthető, hogy annyira nem volt szívügye a kádári médiapolitikának az időzítés, hogy nem különösebben érdekelte, mikor is jelenik meg a cikk. A Bojtorján vezetője erről így vélekedik: – Erősen vélelmezhető, de bizonyítani iratok hiányában nem lehet, hogy egy vonalas szerkesztő azt mondta, ez a karácsonyi cikk majd jó lesz a következő számba, ami történetesen már átcsúszott a jövő év elejére. Ezek a szerkesztők kicsit pártkáderként is működtek, és a hatalom vélt vagy valós elvárásainak akartak megfelelni, sokszor a szakmai szempontokat félretéve. Akkor nekünk ez az időbeli csúszás nem is tűnt fel, annyira sűrű volt az életünk, illetve örültünk, hogy egyáltalán írnak rólunk.

Azért nemcsak megaláztatás és packázás, hanem megtiszteltetés is érte a zenekart. A Parlamentnek mindig, így még a Kádár-rendszerben is kellett volna lennie a politikai mellett egyfajta erkölcsi kisugárzásának is – mindamellett, hogy a hatalom a pártállami diktatúra idején a „fehér házként” is emlegetett országos pártközpontban koncentrálódott a Jászai Mari téren –, ahová pedig évről évre meghívták őket fellépni karácsonykor, ám ők ezt nem érezték önmagukkal és a művészetükkel kötött kompromisszumnak. A Magyar Úttörők Szövetsége rendezte ezeket az ünnepségeket december 25-én és 26-án, mindkét nap délelőtt és délután is a kupolateremben, ami egyúttal azt is jelentette, hogy nekik hosszú éveken keresztül nemigen volt karácsonyuk a családjuk körében. Ahogy fogalmaztak: – Logikus volt, hogy az ország legnépszerűbb gyermekműsorát, amit Halász Judittal vittünk színre, erre meghívják. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kihagyhatatlan volt ez a műsor nemcsak a gyerekek, hanem a szervezők szemszögéből is, hiszen mindenki utánunk csinált csak hasonló produkciókat, mi voltunk ebben az elsők országszerte.

A „klasszikus” Bojtorján történetének befejeződése után pedig még egyszer a már jól bevált felállás visszautasíthatatlannak értékelte azt az ajánlatot, amit Antall Józseftől kaptak, hogy az Operában rendezett karácsonyi hangversenyen részt vegyenek. Helyükre kerültek tehát a dolgok, többszörös értelemben is: ami nyilvánvalóan némi kárpótlást jelenthetett a zenekarnak, az emelte a karácsony fényét.

[embed]https://www.facebook.com/bojtorjan/videos/295412047752405[/embed]