Ennek a lemeznek az előtörténetéhez tartozik, hogy a zenekar egyik zeneszerzőjének és legfőbb hangszerelőjének, Vörös Andornak már az általános iskola nyolcadik osztályában, Békéscsabán ott lapult a tarsolyában egy dal, ami folyamatosan motoszkált benne, de végső alakot csak 1983-ban, a Bojtorján Történetek című lemezén kapott, amikor végül megtalálta helyét a dallam egy December végén című karácsonyi dalban, vokális alapokra helyezve a hangsúlyt. A szövegét – ilyen a slendrián diktatúra – Révbíró Tamás írta, aki akkor már főszerkesztőként dolgozott az MHV-nél, s mint vezető beosztású személyiség, kérte, hogy ne írják rá a lemezre szerzőként a nevét, valószínűleg azért, mert nem szerette volna, ha összeférhetetlenség lépett volna fel emiatt.
A megpuccsolt karácsonyi kislemez
A Bojtorján következő, 1984-ben megjelent Karácsonyi albuma nagyon sok összeütközésre adott alkalmat az MHV és a zenekar között. Ez is azt bizonyítja, hogy – sokak véleményével ellentétben – még a nyolcvanas években is érhetett retorzió egy-egy zenekart ideológiai alapon. A kellemetlenkedések sora azzal kezdődött, hogy 1982-ben, miután már az első, 1981-es Csavargódal nagylemezük jól fogyott, szerettek volna egy kislemezt is, ami ráerősített volna ennek népszerűsítésére.
Az MHV-val való egyeztetések után annak rendje és módja szerint 1982 szeptemberében fel is vettek két karácsonyi dalt, a Csendes éjt és a December végént, úgy időzítve, hogy október végén, november elején meg is jelenhessen. Közben Kemény Győző zenekarvezető kiutazott Amerikába a rokonaihoz, és amikor visszaérkezett, csodálkozva látta, hogy sehol nincs a boltokban a kislemezük. Érdeklődve bement Erdős Péterhez, az MHV könnyűzenei téren mindenható urához, hogy megtudja, mi az oka a késlekedésnek. Ő kerek perec kijelentette, hogy nem akarják egy popzenekarral a vallást népszerűsíteni, így mégsem adják ki a karácsonyi kislemezüket. Kemény Győző nagyon dühös lett, és elhatározta, hogy ezt nem hagyja annyiban.
Exkluzív szerződés huszárvágással