Georgia: intő példa Ukrajna és az Európai Unió számára

A „rózsák forradalma” után Georgia a nyugati integráció mintaképe volt – mára azonban az ország a szuverenitás megőrzéséért folytatott küzdelem szimbólumává vált. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint Georgia története ma már nem a nyugati reformokról, hanem a független államiság megvédéséről szól.

Tüntetők Tbilisziben Fotó: Mirian Meladze Forrás: Anadolu/AFP

Georgia politikája kapcsán Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója arról beszélt, hogy Georgia a nyugati integráció mintaképe volt, ám a háború és a politikai válság eltérítették ettől az úttól. 

Irakli Kobakhidze georgiai miniszterelnök (Fotó: AFP/Giorgi Arjevanidze)

Ma Ukrajnához hasonlóan mindkét ország ugyanazzal a kérdéssel küzd – miként őrizheti meg szuverenitását a nagyhatalmi érdekek között lavírozva. 

Tulajdonképpen nem tört meg a reformfolyamat, hiszen Georgia ma is az élen jár a gazdasági liberalizációban és a korrupcióellenes küzdelemben a teljes posztszovjet térségben

– hangsúlyozta lapunknak a Kaukázus-szakértő.

Mint elmondta, Georgia a Transparency International 180 országot felsorakoztató korrupciós-percepciós listáján az 53. helyen áll – ezzel maga mögé utasít olyan uniós tagállamokat is, mint Lengyelország, Görögország vagy Szlovákia.

A szakértő hozzátette:

A Heritage Foundation gazdasági szabadságot vizsgáló rangsorában Georgia a 32. helyen szerepel, olyan államokat megelőzve, mint Belgium. Az állami költségvetés tekintetében a grúz kormányzat működése immár évek óta a legátláthatóbb az egész világon.

Kránitz Péter Pál (Fotó: Magyar Külügyi Intézet)

A szakértő szerint a 2012 óta kormányzó Grúz Álom párt „elvégezte a házifeladatát”:

Az elmúlt évtizedben a régiós partnereihez képest oroszlánléptekkel haladt az ország az Európai Unió felé. Sőt, a Grúz Álom volt az, amely 2016-ban az alkotmányba foglalta Georgia euroatlanti integráció melletti elkötelezettségét. Ez világos és történelmi lépés volt.

Georgia: Európai kettős mérce és geopolitikai zsarolás

Az orosz–ukrán háború azonban fordulatot hozott a grúz–európai kapcsolatokban.

Ebben az évben Ukrajnával és Moldovával együtt Georgia is benyújtotta uniós csatlakozási kérelmét, ám a Tanács megtagadta tőle a tagjelölti státuszt

– emlékeztetett a szakértő.

Irakli Kobakhidze, Grúzia miniszterelnöke Antonio Costával, az Európai Tanács elnökével az Európai Politikai Közösség (EPC) 7. csúcstalálkozójának plenáris ülésének kezdetén a koppenhágai Bella Centerben, 2025. október 2-án (Fotó: AFP/Ludovic Marin)

A döntés hátterében szerinte nem demokratikus aggályok álltak.

Bár Brüsszel hivatalosan a további reformok szükségére hivatkozott, a valós indok a nyomásgyakorlás volt. Az Európai Unió azt akarta elérni, hogy Georgia csatlakozzon az oroszellenes szankciókhoz – erre azonban Tbiliszi nem volt hajlandó. A kormány nem kívánta provokálni az északi óriás szomszédját.

A szakértő úgy véli, hogy az uniós elutasítás után megrendült az ország európai perspektívája, és a dinamikusan romló biztonságpolitikai környezet miatt a kormány növelni kívánta belső stabilitását. Ennek jegyében a Grúz Álom

a konzervatív és hithű keresztény lakosság körében rendkívül népszerű, ám Nyugaton illiberálisnak bélyegzett reformokba kezdett.

Ezek közé tartozott a család- és gyermekvédelmi jogszabályok szigorítása, amelyet Brüsszel „LMBTQ-ellenesnek” nevezett.

A civil szféra átláthatóságát célzó törvény ellen pedig a külföldi forrásokból működő NGO-hálózatok szerveztek kampányt, noha a társadalom túlnyomó többsége támogatta a transzparenciát követelő szabályozást 

– mutatott rá Kránitz Péter Pál. A szakértő szerint a brüsszeli reakció minden eddiginél agresszívebb volt, az Európai Tanács befagyasztotta Georgia csatlakozási folyamatát, majd a Bizottság és az Európai Parlament nem ismerte el a 2024-es választások eredményeit. 

Előrehozott, európai felügyelet alatt tartandó választásokat követeltek, és szankciókkal fenyegetőztek. Ez zsarolás volt, nem partnerség.

A szakértő szerint Tbilisziben egyre többen látják úgy, hogy az Unió nem tekinti partnereit egyenrangúnak. 

Egy olyan közösség, amely politikai feltételekhez köti a szuverenitást, nem tűnik többé vonzónak.

A szuverenitás és függetlenség ára

Mindkét ország – Ukrajna és Georgia – hosszú történelmi múltja ellenére ma korlátozott szuverenitással bír– fejtette ki a szakértő rámutatva, hogy

Ukrajna területeinek jelentős részét orosz erők tartják megszállva, az államadósság idén elérheti a GDP 110 százalékát, és a kormányzat, valamint a hadvezetés közvetlen amerikai, brit és európai befolyás alatt működik.

Ezzel szemben szerinte Georgia jelenleg jóval szuverénebb, mint Ukrajna. 

Az Európai Unió viszont ezt a szuverenitást is fenyegeti: ha Brüsszel tovább provokálja Tbiliszit, egy újabb válság esetén Oroszország akár Georgia függetlenségét is kockára teheti.

– hangsúlyozta.

Az uniós bővítés korlátai

A szakértő szerint az uniós tagság ma már nem biztonsági garancia, sőt, komoly kockázat is lehet.

Nem volt még példa arra, hogy az Európai Unió valamely tagállama ellen teljes háborút indítottak volna – ez részben a Lisszaboni Szerződés elrettentő erejének köszönhető. De a mostani tagjelöltek mind területi konfliktusokkal küzdenek. Ez az egész közösség biztonságát veszélyezteti.

– figyelmeztetett.

Az EU nem védelmi szövetség, nincsen közös hadserege, egységes külpolitikája. Ezért volt korábban egy íratlan szabály: az EU-csatlakozást megelőzi a NATO-tagság. Ezt ma egyre többször figyelmen kívül hagyják, ami súlyos következményekkel járhat.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Tanács 2025. október 23-i brüsszeli ülésén (Fotó: AFP/Yves Herman)

A szakértő emlékeztetett: Georgia és Ukrajna története különbözik. Ukrajna nyelvileg és identitásában megosztott: a keleti oroszajkú és a nyugati ukránajkú lakosság évtizedeken át ellentétes geopolitikai irányokat támogatott.

Georgia ezzel szemben 2008 óta, az orosz–grúz háború óta döntő többségben támogatja az EU- és NATO-csatlakozást. A mai akadály nem politikai, hanem kulturális: a grúz társadalom túlnyomó többsége elutasítja az ultraliberális woke ideológiát, amely mára megbénította a nyugati demokráciákat.

Tbilisi right now. The police are trying to disperse the crowd by directing water cannons at them from the parliament's windows. The protesters are launching the fireworks. #GeorgiaProtests pic.twitter.com/SN2nPEggbv

— Maria Katamadze (@mariakatamadze1) December 1, 2024

A tüntetésekről így nyilatkozott:

Novemberben lesz egy éve, hogy minden este tüntetnek Tbiliszi utcáin. Ám a valóság az, hogy a 2024-es parlamenti választáson több mint 1,1 millió szavazatot kapott a Grúz Álom párt, ami az ország történetében példátlan támogatottság. 

A szakértő végezetül úgy összegzett:

Georgia ma intő példája annak, mi történik, ha a Nyugat a saját ideológiai elvárásait a szuverenitás fölé helyezi. Tbiliszi megmutatta, hogy lehet egyszerre nyitott Európa felé és hű a nemzeti önazonossághoz. De ha Európa ezt nem tiszteli, akkor elveszítheti egyik legstabilabb, legmegbízhatóbb partnerét a Kaukázusban.

Borítókép: Tüntetők Tbilisziben (Fotó: Anadolu/AFP/Mirian Meladze)