A nőiség mibenléte a szépség hajszolása?

Gáspár Annamária divatos témában alkot, aktuális kérdések foglalkoztatják, formaérzéke kiváló.

20200924 budapest godot galeria gaspar annamaria kiallitasa havran zoltan magyar nemzet

Gáspár Annamária most kiállított festészeti munkái egy közkedvelt, csaknem unalomig ismert témát boncolgatnak, amely nem más, mint a társadalomtudósok és a művészek által már egyaránt alaposan körbejárt nőiség kérdése és a női szerepek. Ha csak a hazai kortárs alkotókra gondolunk, már akkor is számos megkerülhetetlen név juthat az eszünkbe. Kezdve Nagy Kriszta Tereskovával, aki gyakorta obszcén képein a női létezés képzőművészeti feldolgozásához a feminizmus és a botránykeltés felől közelít; de gondolhatunk Fajgerné Dudás Andrea Júliára is, kinek festményei és fotói szándékosan szembemennek korunk szépségeszményével, a telt, sőt túlsúlyos nőt emelve helyére. Vagy ott van például Rabóczky Judit Rita, a kiváló szobrász és A világ eredete című szoborsorozata, amely a pikáns pózokba merevített alkotások miatt úgyszintén zavarba ejtő lehet sokak számára. Persze nem annyira, mint a drasztikus festészeti modorú brit Jenny Saville bizarr naturalista nőalakjai, csak hogy egy külföldi példát is hozzunk. Ugyanakkor a nőiség témáját visszafogott érzékenységgel kezelő művészek is említhetők, például Könyv Kata és Agnes von Uray személyében. Előbbi elvontabb, filozofikusabb, utóbbi egészen decens.

A rajzszerű és a fotorealisztikus ábrázolásmód közérthető, látványos képeket eredményez
Fotók: Havran Zoltán

Tehát sokan és sokféleképpen nyúltak már e témához, de mit nyújtanak az érdeklődő számára Gáspár Annamária képei?

Nagyobbrészt gazdag vizuális élményt, dekorativitást; kisebb részt egy-egy női szerepekhez kapcsolódó gondolatot. Már maga a kiállítás angol nyelvű címe (Van választásod?) is sokatmondó, de a címadó diptichonnal együtt hat igazán. A kép első tábláján négy felénk néző, egymás mellett álló és egy közéjük igyekvő, nekünk háttal ábrázolt fiatal hölgy látható, meglehetősen alulöltözve; míg a másik táblán csak a sorba beállni készülő ötödik, immár magányosan pózoló női figura. Azt, hogy mi ez a szituáció, csak sejtjük, talán egy szépségverseny, esetleg valami bemutató, de lehet akár más is. Az alakok öltözéke és a frizurák a szocializmus korszakát idézik; a helyszín azonban teljesen semleges, semmis festői tér.

Csakúgy, mint a többi alkotáson. A festőnő ugyanis előszeretettel helyezi valósághű figuráit üres terekbe: foltok, elmosódó ecsetvonások, visszakapart festék és anyagszerű textúrák elé. Egyébiránt a megfestett karakterek arca nemigen látható, rendszerint a figurák fejénél vágja el a képeket, máskor meg szemmaszkkal vagy talán virtuálisvalóság-szemüveggel takarja el a tekinteteket. Gáspár Annamária mintha régi fényképekből, egyúttal egy-egy meghatározott időpillanatból vágná ki karaktereit, és montázsszerűen helyezné bele a maga által teremtett semmis térbe, amelyben azután újra életre kelnek. Egyes alkotásain önmagát is előszeretettel ábrázolja, így a nőiség témája mellett a művészi önreflexivitás is összeköti Gáspárt a fentebb említett alkotókkal. Munkáin rendre felüti fejét az erotika, a női báj, de sohasem önmagáért valóan.

A fiatal festőnő divatos témában alkot, aktuális kérdések foglalkoztatják, s mindez kiváló formaérzékkel, remek technikai felkészültséggel párosul: a rajzszerű és a fotorealisztikus ábrázolásmód egyaránt megfigyelhető nála, s mindez közérthető, látványos képeket eredményez. Azonban félő, hogy ami most érdekesnek tűnik, gyorsan unalmassá fog válni. A kiállítása október 10-ig látogatható a Godot Galériában.