Mesevilággal átszőtt valóság a Marica grófnőben

Lenyűgöző koreográfiával, fülbemászó dallamokkal és mesebeli látványvilággal állította színpadra a Kossuth-díjas Bozsik Yvette Kálmán Imre egyik legnépszerűbb nagyoperettjét, a Marica grófnőt a Budapesti Operettszínházban. A darabot először csaknem száz évvel ezelőtt mutatták be, ám a történet és a zene még ma is szép, szenvedélyes és szívet melengető.

Az igaz szerelem Fotó: Juhász Éva

A szerelmesek egymásra találását több tényező is nehezíti, de végül elhárul minden akadály
Fotó: Juhász Éva

Bozsik Yvette koreográfiája és rendezése pedig nemcsak azért nyűgöz le bennünket, mert csodálatos táncokat láthatunk a csárdástól a balettig, s a jól ismert dallamokat, a cigányzenét szépen, igényesen szólaltatja meg, hanem azért is, mert mindemellett a korabeli atmoszférát korhűen teremti meg. Utóbbihoz persze kellett Cziegler Balázs aprólékos, népi és neobarokk stílusjegyeket hordozó díszlete, forgószínpada, amely tűpontosan ábrázolja a XX. század eleji erdélyi kastélyok hangulatát, miliőjét. A télikertben és az erkély körül játszódó darabban számtalan rózsa és más növény szövi be a falakat, tereket, ezzel is megteremtve a romantikus hangulatot. De Berzsenyi Krisztina autentikus jelmezeiről is a romantika és a szerelem jut először eszünkbe. Az előadás különleges, mesebeli hangulatát pedig csak fokozzák a fontos jelenetekkor felbukkanó angyalok és démonok.

Fotó: Juhász Éva

A tényleg csodálatos előadás egyetlen hibája, hogy a befejezés kissé elsietett – mintha a több mint háromórás operettben épp erre nem maradt volna elég idő vagy energia. Kár érte, mert a táncok és a dalok szépen kidolgozottak, a történet pedig nagyon kerek és szívet melengető.