Mesevilággal átszőtt valóság a Marica grófnőben

Lenyűgöző koreográfiával, fülbemászó dallamokkal és mesebeli látványvilággal állította színpadra a Kossuth-díjas Bozsik Yvette Kálmán Imre egyik legnépszerűbb nagyoperettjét, a Marica grófnőt a Budapesti Operettszínházban. A darabot először csaknem száz évvel ezelőtt mutatták be, ám a történet és a zene még ma is szép, szenvedélyes és szívet melengető.

Az igaz szerelem Fotó: Juhász Éva

Kálmán Imre születésnapján, október 24-én ünnepeljük a Magyar operett napját immár tizennyolc éve. A Budapesti Operettszínházban pedig egy nappal korábban, október 23-án tartották a Marica grófnő premierjét, amely az idei évad első operettbemutatója s egyben tisztelgés a híres zeneszerző és karmester emléke előtt.

Gál György Sándor és Somogyi Vilmos Operettek könyve – Az operett regényes története című kötetéből tudjuk, hogy a Marica grófnő szövegkönyve már 1918-ban ott hevert Kálmán Imre íróasztalán, de a zeneszerző nem tudott megbarátkozni a librettó fordulataival. Julius Brammer és Alfred Grünwald szövegírók viszont nem akarták elfogadni a zeneszerző kifogásait. Végül írtak egy új szövegkönyvet, amely ismét világsikert hozott. A könyv ugyanis a Bajadér volt. A Bajadér sikere után Kálmán Imre újból elővette a Marica grófnő szövegkönyvét, és végül 1924-ben elkészült a legmagyarabb nagyoperett végleges változata, amely a Király Színház egyik utolsó nagy sikerű előadása volt. A darabot, amely két tiszta ember egymásra találásának történetét meséli el, csaknem száz év elteltével is időről időre játsszák.

Romantikus hangulatot sugalló díszletek, autentikus jelmezek és csodálatos zene
Fotó: Juhász Éva

Ahogy felgördül a függöny a Budapesti Operettszínház színpadán, egy varázslatos, mesebeli világba csöppenünk, s az atmoszférát csak még inkább kiemeli Kálmán Imre felejthetetlen zenéje. Marica grófnő (Fischl Mónika) Kolozsvárhoz közel fekvő birtokán járunk, itt dolgozik tiszttartóként Török Béla álnéven a tönkrement Tasziló gróf (Dolhai Attila). Marica egy szerelmi csalódást követően feldúltan érkezik meg a birtokra. S hogy az ostromló kérőket elriassza, kitalálja, hogy van egy Zsupán Kálmán (Laki Péter) nevű vőlegénye, aki történetesen báró. Csakhogy tényleg létezik egy mulatságos figura, akit így hívnak. Kisvártatva meg is jelenik, és mindent összekavar. Mindeközben egy cigány lány megjósolja Maricának, hogy nemsokára gazdag, nemesi származású vőlegénye lesz, így inkább a kastélyában marad. Tasziló aztán beleszeret Maricába, de az egymásra találásukat több tényező és félreértés nehezíti. Szerencsére Tasziló nagynénje, Cecilia hercegnő (Oszvald Marika) is tudomást szerez a történtekről, s amint megérkezik a kastélyba, mindent helyrehoz a szerelmesek között. Addig pedig Zsupán Kálmán Tasziló gróf húgába, Lizába (Szendy Szilvi) szeret bele. Fischl Mónika és Dolhai Attila már számtalanszor bebizonyította, hogy mind énektudásban, mind színészi játékban kimagaslóak, meggyőző alakítást nyújtanak most is. Ám rajtuk kívül a másik szerelmes párt alakító Laki Péter és Szendy Szilvi is üde színfoltja az előadásnak. A Szép város Kolozsvár című dalt például együtt énekeli velük a közönség. S rajtuk kívül a darab szintén üde színfoltja Oszvald Marika, aki puszta jelenlétével bájos jelenség a színpadon.

A szerelmesek egymásra találását több tényező is nehezíti, de végül elhárul minden akadály
Fotó: Juhász Éva

Bozsik Yvette koreográfiája és rendezése pedig nemcsak azért nyűgöz le bennünket, mert csodálatos táncokat láthatunk a csárdástól a balettig, s a jól ismert dallamokat, a cigányzenét szépen, igényesen szólaltatja meg, hanem azért is, mert mindemellett a korabeli atmoszférát korhűen teremti meg. Utóbbihoz persze kellett Cziegler Balázs aprólékos, népi és neobarokk stílusjegyeket hordozó díszlete, forgószínpada, amely tűpontosan ábrázolja a XX. század eleji erdélyi kastélyok hangulatát, miliőjét. A télikertben és az erkély körül játszódó darabban számtalan rózsa és más növény szövi be a falakat, tereket, ezzel is megteremtve a romantikus hangulatot. De Berzsenyi Krisztina autentikus jelmezeiről is a romantika és a szerelem jut először eszünkbe. Az előadás különleges, mesebeli hangulatát pedig csak fokozzák a fontos jelenetekkor felbukkanó angyalok és démonok.

Fotó: Juhász Éva

A tényleg csodálatos előadás egyetlen hibája, hogy a befejezés kissé elsietett – mintha a több mint háromórás operettben épp erre nem maradt volna elég idő vagy energia. Kár érte, mert a táncok és a dalok szépen kidolgozottak, a történet pedig nagyon kerek és szívet melengető.