Mitől klárisok a Klárisok? A gyöngyöktől vagy a cérnától?

Korzenszky Klárával, a Klárisok megálmodójával és Eredics Dáviddal, a zenekar egyik tagjával beszélgettünk a mesék és a zene gyerekekre gyakorolt hatásairól.

20210507 Budapest Klárisok zenekar fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Korzenszky Klára és Ederics Dávid Fotó: Teknős Miklós

– Mit jelent a Klárisok név? Milyen mögöttes tartalmakkal bír?

– K. K.: A kláris gyöngyöt jelent, a klárisok pedig gyöngysort. A dallamokat gyöngysorként fűzzük össze, és a magyar néphagyományban, a népművészetben fantasztikus klárisok készülnek. Ez az elnevezés egy szójáték is egyben a nevem miatt.

– Mi a célja ezeknek az interaktív foglalkozásoknak?

– Eredics Dávid: Weöres Sándortól származik az a mondat, hogy mitől paprikafüzér a paprikafüzér? Ezt én továbbvinném a saját produkciónkra vonatkoztatva: Mitől klárisok a Klárisok? A gyöngyöktől vagy a cérnától? A „gyöngyök” megvannak a néphagyományban, ezek a csodálatos szövegek, melyek őrzik a tartalmakat. Egyrészt a beszéd készségei vannak elrejtve ezekben a szövegekben, amiket a gyerekek azonnal felismernek, hogy mit hogyan kell mondani. A munka legérdekesebb szakasza az volt – és itt jön a gyöngyök után a cérna –, hogy hogyan fűzzük össze a dalokat mesévé. Maga a funkció úgy jelenik meg, hogy mi már hiába nem vagyunk a néphagyományban, nem vagyunk falun, de a mese itt van mindig a jelenben. A sajátunk, a miénk. Azonnal szimpatikus volt az ötlet, amikor Klári felvázolta ezt a fajta visszahelyezést a funkcióba. A mesét mindenhova el lehet vinni, a zene lesz a díszlete ennek az interaktív játéknak, és a gyerekek ebben nagy partnerek. Ehhez persze Klári hozzáállása és motivációs képessége is szükséges, hogy működjön. Mi, zenészek színezzük, festjük, átvisszük másik világokba, de ugyanúgy a hagyomány elemeiből merítkezve. Rögtön az elejétől kezdve nagyon izgalmas műhelymunka volt számomra, hogy a Klárisokban hangulatokat kell megfogni. A mondókák és a mesék nagyon sokat fejlesztenek a gyerekeken, amit saját szülői tapasztalattal is alá tudok támasztani. Segít a humorérzék kialakulásában, az elvont dolgok felismerésében, fejleszti a fantáziát és még sorolhatnám.

Korzenszky Klára és Eredics Dávid
Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan épül fel egy előadás?

– K. K.: A mesét mindenki szereti. Minden élethelyzetnek megvan a maga meséje és dala. Mindkettő jó eszköz az életben való útbaigazodáshoz. Mindig a szövegekből indulok ki. Az alapkoncepcióm az, hogy olyan dalokat válasszak, amik az adott meseszituációt megidézik. Ha megnézzük a lemezeket, nem egy tájegységről válogattam a dalokat. Sőt, olykor egy számon belül több különböző tájegységről származnak a dalok. Ezt a szabadságot megengedjük magunknak. Fontos, hogy az első két lemezünkön olyan népdalok vannak, amit ismerünk anyánktól, nagyanyánktól vagy óvodában tanultunk. Az új Tíz, tíz, tiszta víz című albumon több, felnőtt-táncházakban hallható dal is megjelenik, ez egy komplexebb mese, melynek a központi eleme a víz, vízről szóló dalunk pedig rengeteg van.

– Kitől származnak az ötletek, illetve ki hogyan veszi ki a részét a közös munkából?

– K. K.: Mindig én hozom a mesét és a dalokat. A fiúk pedig segítenek a további ötletelésben. Ha az előadáson hiányzik egy szereplő a meséből, akkor ők vállalják el azt. Illetve minden koncerten van egy hangszerbemutató. Ekkor megállítjuk a mesét, kilépünk a varázsvilágból és átevezünk a hangszerek világába. Rengeteg izgalmas hangszer van nálunk mindig, amiket megmutatunk, megszólaltatunk, megnevezünk és a gyerekekkel is kimondatjuk hangosan, hogy beépüljön. A szülők is tátott szájjal, gyermeki lelkesedéssel figyelik a hangszereket, nekik is sok újdonságot tudunk mutatni. Így két varázslat is történik egy Klárisok-koncerten.

– Fontos, hogy milyen helyszínen történik a gyerekekkel való találkozás egy meseelőadás alkalmával?

– K. K.: Nem mindegy, hogy hol, hogyan és milyen körülmények között lépünk fel. Minden esetben az a legfontosabb, hogy meg kell teremteni azt a közeget, amibe a gyerek be tud vonódni. Ha mi felállunk a színpadra és eljátszunk egy mesét, az nem feltétlenül fog működni. Oda kell lépni hozzájuk, megfogni a kezüket, be kell vonni őket szerepekbe, tehát meg kell teremteni azt a teret, ahol belevarázsolódhatnak a mesébe. Például ő lehet a királylány, a sárkányölő bátor legény vagy akár a csillag az égen. A gyerekek rendkívül motiváltak, ha szerepekbe helyezzük őket, mivel ez az ő nyelvük: a mese, a játék. Ez az, amit, fel kell nekik „ajánlani”, hogy játszanak. Minden koncert más, hiába ugyanaz az előadás. Soha nem lehet előre tudni, hogy milyen típusú – szorongó vagy bátor – gyerekek lesznek a közönség soraiban. Fel kell készülni mindenre, nagy rugalmasságot igénylő vállalás.

– E. D.: Azt vettem észre, hogy szűk környezetben működik jobban, amikor van egy emberközeli, akusztikus hangzás. A legtökéletesebb helyszín, ahol van egy kis családias tér, és oda be lehet engedni bátran a gyerekeket. Ilyen például a Mesemúzeum, ahol sokat zenélünk. Érdekes módon sokszor az óvónőkön, a kísérőkön látjuk, hogy nem tudnak belehelyezkedni a mesébe. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy sorokba kell ültetni a gyerekeket és fenyíteni őket. Ülni kell, csöndben hallgatni, hiszen előadás van. De ez a ritkább, szerencsére legtöbben már érzik, hogy ez egy szent mesetér, amiben mindenki benne van. Ez a ,,benne levés” a legfontosabb szegmens, így alakul ki egy közös szeánsz.

– Mennyire van igény ezekre a gyerekelőadásokra?

– K. K.: Egyre nagyobb az igény, rengeteg óvodás csoport jön a Mesemúzeumba. És a családok is egyre inkább felismerik, hogy ez nemcsak a gyereknek jó, hanem egy közös élmény, amire mindig jó lesz visszaemlékezni.