Mitől klárisok a Klárisok? A gyöngyöktől vagy a cérnától?

Korzenszky Klárával, a Klárisok megálmodójával és Eredics Dáviddal, a zenekar egyik tagjával beszélgettünk a mesék és a zene gyerekekre gyakorolt hatásairól.

20210507 Budapest Klárisok zenekar fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet képen: Korzenszky Klára és Ederics Dávid Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan lesz valakiből énekes és pszichológus egyszerre? Melyik volt előbb?

– Korzenszky Klára: A zene és a pszichológia párhuzamosan fejlődött az életemben. Gyerekként klasszikus zenét tanultam, sokáig fuvolistának készültem. A népzene és néptánc szeretete is gyerekkorra nyúlik vissza, a fuvola mellett táncoltam a Bihari János Táncegyüttesben, az Óbudai Népzenei Iskolában pedig népzenét tanultam, és magával ragadott a népzenei világ. Végül a népzenénél maradtam. Gimnazista koromban elhívtak énekelni a moldvai zenét játszó Tűz lángja zenekarba, később vokáloztam a Ghymes együttesben, aztán bekerültem a Makámba. Közben már középiskolás éveim alatt elhatároztam, hogy pszichológiát fogok tanulni. Édesapám orvos, ezért a gyógyítás mindennapos volt az életünkben. Ma a zenélés mellett pszichológusként dolgozom a Bethesda Gyermekkórházban. Gyermekpszichodráma, meseterápia és zeneterápia módszereket tanultam, egyre nagyobb tapasztalatot szereztem mind a zene, mind a pszichológia terén, és egyre inkább integrálni tudtam a kettőt az életembe.

– Miért pont a gyerekpszichológia felé vette az irányt?

– K. K.: Gyerekek, zene és tánc. Ez a három dolog egyszerre mindig az életem része volt. Kamaszkoromtól kezdve aktív szereplője voltam gyerektáboroztatásnak, továbbá gyerekcsoportokat vezettem a Bartók Táncegyüttesben. A pszichológiában több irányzatot tanultunk, engem a gyerekmódszerek fogtak meg leginkább. Fontos, hogy a gyerekpszichológia nem pusztán a gyerekekről szól. Hiszen nem lehet őket a családjuk nélkül nézni, tehát a szülőkkel is dolgozni kell. Ez kiemelten fontos a kórházban, ahol egy gyermek betegsége az egész család életét megváltoztatja.

– Honnan jött az ötlet egy gyerekeknek szóló projekt megvalósításához?

– K. K.: 2012-ben megkeresett Liber Endre a FolkEurópa Kiadótól, – ekkor a Makám zenekar énekese voltam – hogy ha már úgyis gyerekpszichológus vagyok és énekelek is, csináljak gyerekeknek szóló lemezt. Sokat gondolkodtam a zenei anyag összetételén, milyenségén, de annyit egyből tudtam, hogy mindenképpen tematikus felépítésűt szeretnék. A gyermekpszichodrámában és a meseterápiában elmélyedvén, elhatároztam, hogy a mese fogja ,,összefűzni” a kiadványt. Mivel magyar népzenét tanultam, magyar népdalokból válogattam. Olyan, mindannyiunk által ismert gyermekdalokat, melyeket ha egymás mellé rakunk, azok értelmet nyernek, és felfűződik egy ismerős mese, mint egy gyöngysor. Így született meg a Szerelemcsütörtök, dobszerda című első lemezünk 2012-ben, ahová Eredics Dávidot és Porteleki Áront hívtam zeneszerzőtársnak. Később csatlakozott hozzánk Buzás Attila is, és így indultunk el négyen a Klárisok útján.

– Mit jelent a Klárisok név? Milyen mögöttes tartalmakkal bír?

– K. K.: A kláris gyöngyöt jelent, a klárisok pedig gyöngysort. A dallamokat gyöngysorként fűzzük össze, és a magyar néphagyományban, a népművészetben fantasztikus klárisok készülnek. Ez az elnevezés egy szójáték is egyben a nevem miatt.

– Mi a célja ezeknek az interaktív foglalkozásoknak?

– Eredics Dávid: Weöres Sándortól származik az a mondat, hogy mitől paprikafüzér a paprikafüzér? Ezt én továbbvinném a saját produkciónkra vonatkoztatva: Mitől klárisok a Klárisok? A gyöngyöktől vagy a cérnától? A „gyöngyök” megvannak a néphagyományban, ezek a csodálatos szövegek, melyek őrzik a tartalmakat. Egyrészt a beszéd készségei vannak elrejtve ezekben a szövegekben, amiket a gyerekek azonnal felismernek, hogy mit hogyan kell mondani. A munka legérdekesebb szakasza az volt – és itt jön a gyöngyök után a cérna –, hogy hogyan fűzzük össze a dalokat mesévé. Maga a funkció úgy jelenik meg, hogy mi már hiába nem vagyunk a néphagyományban, nem vagyunk falun, de a mese itt van mindig a jelenben. A sajátunk, a miénk. Azonnal szimpatikus volt az ötlet, amikor Klári felvázolta ezt a fajta visszahelyezést a funkcióba. A mesét mindenhova el lehet vinni, a zene lesz a díszlete ennek az interaktív játéknak, és a gyerekek ebben nagy partnerek. Ehhez persze Klári hozzáállása és motivációs képessége is szükséges, hogy működjön. Mi, zenészek színezzük, festjük, átvisszük másik világokba, de ugyanúgy a hagyomány elemeiből merítkezve. Rögtön az elejétől kezdve nagyon izgalmas műhelymunka volt számomra, hogy a Klárisokban hangulatokat kell megfogni. A mondókák és a mesék nagyon sokat fejlesztenek a gyerekeken, amit saját szülői tapasztalattal is alá tudok támasztani. Segít a humorérzék kialakulásában, az elvont dolgok felismerésében, fejleszti a fantáziát és még sorolhatnám.

Korzenszky Klára és Eredics Dávid
Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan épül fel egy előadás?

– K. K.: A mesét mindenki szereti. Minden élethelyzetnek megvan a maga meséje és dala. Mindkettő jó eszköz az életben való útbaigazodáshoz. Mindig a szövegekből indulok ki. Az alapkoncepcióm az, hogy olyan dalokat válasszak, amik az adott meseszituációt megidézik. Ha megnézzük a lemezeket, nem egy tájegységről válogattam a dalokat. Sőt, olykor egy számon belül több különböző tájegységről származnak a dalok. Ezt a szabadságot megengedjük magunknak. Fontos, hogy az első két lemezünkön olyan népdalok vannak, amit ismerünk anyánktól, nagyanyánktól vagy óvodában tanultunk. Az új Tíz, tíz, tiszta víz című albumon több, felnőtt-táncházakban hallható dal is megjelenik, ez egy komplexebb mese, melynek a központi eleme a víz, vízről szóló dalunk pedig rengeteg van.

– Kitől származnak az ötletek, illetve ki hogyan veszi ki a részét a közös munkából?

– K. K.: Mindig én hozom a mesét és a dalokat. A fiúk pedig segítenek a további ötletelésben. Ha az előadáson hiányzik egy szereplő a meséből, akkor ők vállalják el azt. Illetve minden koncerten van egy hangszerbemutató. Ekkor megállítjuk a mesét, kilépünk a varázsvilágból és átevezünk a hangszerek világába. Rengeteg izgalmas hangszer van nálunk mindig, amiket megmutatunk, megszólaltatunk, megnevezünk és a gyerekekkel is kimondatjuk hangosan, hogy beépüljön. A szülők is tátott szájjal, gyermeki lelkesedéssel figyelik a hangszereket, nekik is sok újdonságot tudunk mutatni. Így két varázslat is történik egy Klárisok-koncerten.

– Fontos, hogy milyen helyszínen történik a gyerekekkel való találkozás egy meseelőadás alkalmával?

– K. K.: Nem mindegy, hogy hol, hogyan és milyen körülmények között lépünk fel. Minden esetben az a legfontosabb, hogy meg kell teremteni azt a közeget, amibe a gyerek be tud vonódni. Ha mi felállunk a színpadra és eljátszunk egy mesét, az nem feltétlenül fog működni. Oda kell lépni hozzájuk, megfogni a kezüket, be kell vonni őket szerepekbe, tehát meg kell teremteni azt a teret, ahol belevarázsolódhatnak a mesébe. Például ő lehet a királylány, a sárkányölő bátor legény vagy akár a csillag az égen. A gyerekek rendkívül motiváltak, ha szerepekbe helyezzük őket, mivel ez az ő nyelvük: a mese, a játék. Ez az, amit, fel kell nekik „ajánlani”, hogy játszanak. Minden koncert más, hiába ugyanaz az előadás. Soha nem lehet előre tudni, hogy milyen típusú – szorongó vagy bátor – gyerekek lesznek a közönség soraiban. Fel kell készülni mindenre, nagy rugalmasságot igénylő vállalás.

– E. D.: Azt vettem észre, hogy szűk környezetben működik jobban, amikor van egy emberközeli, akusztikus hangzás. A legtökéletesebb helyszín, ahol van egy kis családias tér, és oda be lehet engedni bátran a gyerekeket. Ilyen például a Mesemúzeum, ahol sokat zenélünk. Érdekes módon sokszor az óvónőkön, a kísérőkön látjuk, hogy nem tudnak belehelyezkedni a mesébe. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy sorokba kell ültetni a gyerekeket és fenyíteni őket. Ülni kell, csöndben hallgatni, hiszen előadás van. De ez a ritkább, szerencsére legtöbben már érzik, hogy ez egy szent mesetér, amiben mindenki benne van. Ez a ,,benne levés” a legfontosabb szegmens, így alakul ki egy közös szeánsz.

– Mennyire van igény ezekre a gyerekelőadásokra?

– K. K.: Egyre nagyobb az igény, rengeteg óvodás csoport jön a Mesemúzeumba. És a családok is egyre inkább felismerik, hogy ez nemcsak a gyereknek jó, hanem egy közös élmény, amire mindig jó lesz visszaemlékezni.