Rendező-operatőr: Szabó Mihály

Forgatókönyvíró - szerkesztő: Erős Kinga

Színészek: Németh Kriszta, Turi Bálint

Szakértő: Hansági Ágnes, Margócsy István
 

Idézet a filmből: „Jókai Mór tehetséges, öntörvényű alkotóként képes volt a világot, benne a férfit és a nőt, a maguk különböző sokféleségében szemlélni és ábrázolni, mert törekedett megérteni, azt a csodát, amit úgy hívunk: ember.”

A film bemutatja, hogy Jókai nem csupán elvi alapon állt szembe Gyulai Pál kritikus és más szerkesztők, írók azon széles körben hangoztatott és sokak által elfogadott nézeteivel, hogy a nők fizikailag és szellemileg sem alkalmasak az írói létre, hanem maga tevőlegesen is segítette, tekintélyével támogatta őket. 

A korabeli feleségideállal és társadalmi elvárásokkal szemben Jókai Mór művésznőt vett feleségül. Laborfaly Róza a realista magyar színjátszás úttörője volt, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színháztörténetbe. Színjátszását 1859-es visszavonulásáig töretlen siker koronázta, sokat dicsértek előadásmódját, mélyzengésű hangját, alakját és kifejező tekintetét. Házasságuk nagy botrányt kavart, az író családja és barátai is, nehezen törődtek bele a kapcsolatba, mert Laborfaly Rózának volt egy házasságon kívül született, akkor 12 éves kislánya, Benke Róza, akit egyedül nevelt. Szokatlannak számított a korban, lánya apjával, az ünnepelt színész Lendvay Mártonnal való jó kapcsolata is, az sem segítette megítélését, hogy 8 évvel volt idősebb Jókainál.

A film rávilágít, hogy Jókai diákkora óta szigorú napirend szerint élt, s ezt az életvitelt élete végéig megtartotta. Tehetségén felül ez volt a kulcsa annak az óriási terjedelmű életműnek, amelyet képes volt létrehozni. Kora hajnalban kelt, 6 órától 10 óráig írta meg a napi penzumát, s a nap hátralevő felében igen sokszínű tevékenységeket végzett a kertészkedéstől a csillagvizsgálatig.

Jókai sokszínű írói palettája is része a film tematikájának, amely megmutatja a különböző lehetséges és működő női életstratégiákat is, s ezek kihatását a férfi-női kapcsolatokra. Regényeiben Jókai nem hallgatja el a férfi-női kapcsolatok intimitását, s olykor tabudöntögető módon szól a párkapcsolatok szerves részét képező erotikáról, annak női és férfi aspektusú megélésének lehetőségeiről.

1886-ban meghalt Laborfalvy Róza. 1897-ben ismerkedett meg az akkor 18 éves Nagy Bellával, aki pártfogását kérte színészi pályájához, s aki szavalatával elbűvölte az írót. Jókai környezete és a közvélemény helytelenítette kapcsolatukat, ennek ellenére 1899-ben, két évvel megismerkedésük után házasságot kötöttek. E második házasság körülményeit is nagyon színesen mutatja be a film.