Magyar Weimar

Cséby Géza irodalomtörténész, író, műfordító A keszthelyi Helikon című, nagy ívű monográfiája Festetics Györgyről több évtizedes kutatómunkát foglal össze sok-sok történelmi adattal, érdekes történettel tarkítva. A gazdagon illusztrált, albumszerű nagymonográfia mégis elkerülte a kritikusok figyelmét. Vagy talán Festetics György grófra nem figyelünk már annyira? Neve kapcsán Keszthely virágzását és a helikoni poétákat említjük.

Pedig Cséby Géza – tudományos igényességgel, bő lábjegyzet-apparátussal, függelékkel, gyönyörű képekkel – rendkívül árnyalt, összetett pályaképen vezeti végig az olvasót, felülírva ezzel a hagyományos Festetics-képet. Kétségtelen, hogy Festetics György életének van irodalma Magyarországon, sokan foglalkoztak vele, de ilyen mélységben eddig senki nem vizsgálta Keszthely grófjának indíttatását, fiatalkorát, kortárs kapcsolatait, irodalom- és világnézetét, házasságát, gyermekeihez való viszonyát és a magyar művelődéstörténetre gyakorolt hatását. Egyszóval mindent, ami az élethez és ami egy sikeres pályához szükségeltetik.

Cséby Géza régóta jó ismerője a keszthelyi Helikonok világának, a Festeticsek kultúraszervező és -teremtő tevékenységének. Munkájában azonban nem ismétli önmagát, hanem túllép kutatásain, és nem publikált források mentén indul el, hogy az olvasó elé tárja – hitelesen – a felvilágosult gondolkodói, egyben feudális nagyúri szerepet betöltő gróf Festetics György életútját. Mert ez a két fogalom uralja Keszthely grófjának egész életét: a haladó gondolkodás – a feudális jogviszonyok konzerválása mentén.

Cséby részletesen bemutatja Festetics és a Habsburg-udvar összeütközését, amely később Festetics számára kegyvesztettséget hoz. A felsőbb tanulmányait Bécsben, a Collegium Theresianumban végző gróf a széles körű tudást, idegennyelv-ismeretet és Széchényi Ferenc barátságát „szerzi” meg a császárvárosban. Ekkoriban ismerkedik meg a szabadkőművesség filozofikus irányvonalával. Katonai pályára lép, a Nádasdy-ezredben már kitűnik önálló egyénisége. 1786-ban Mária Terézia testőrségének tagja lesz, de ahogy Cséby is bemutatja, itt már kiviláglik az udvarral szembeni ellenállása. Lojalitása megmarad ugyan az udvar iránt, ám nemzeti érzelme olykor-olykor felülkerekedik.

A leszerelést követően vonul vissza Keszthelyre, és a „kis magyar Weimarnak” nevezett Balaton-parti települést beírja a magyar művelődéstörténetbe. Az egyik legérdekesebb fejezet az alkotó mecénás portréja. Számtalan ügy, nemes dolog fért bele ebbe a tevékenységébe is: iskolaalapítás, könyvkiadás, irodalmi mecenatúra. 1800-ban Keszthelyen már hét iskola működik a gróf jóvoltából. A kötet részletesen tárgyalja Festetics legnagyobb tettét, a Georgikon mezőgazdasági szakiskola létrejöttét, mely a maga nemé-

ben az első volt Európa-szerte. Keszthely grófjának a két legnagyobb vállalása a Magyar Minerva sorozat kiadásának támogatása és a helikoni ünnepségek bizonyultak. Cséby Géza mindkettőt részletesen tárgyalja.

A könyv szerzője a kötet végén bemutatja a kortársak és az utókor Festetics-képét, valamint a Festetics-kultusz hazai emlékhelyeit is. Mert így teljes a pályakép. Az a pályakép, amelynek nem titkolt célja, hogy a források alapján alátámassza a kötet ezen tételmondatát: „Festetics megítélését kizárólagosan a saját korának társadalmát, rendjét figyelembe véve lehet megtenni. Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt tartjuk, hogy Festetics ugyan publicisztikai minőségben nem vetekedhetett Széchenyi Istvánnal, de mint a fejlődés, a kultúra, a művelődés fontosságának felismerője és támogatója, mindenképp elődjének számít.”

(Cséby Géza: A keszthelyi Helikon – Gróf Festetics György szerepe a magyar művelődéstörténetben. Pannon Írók Társasága, Zalaegerszeg, 434 oldal. Ára: 5000 forint)