Összefogott életrajzot, áttekinthető pályaképet és megfejthető művészt ne várjunk a könyvtől – nem is ígér effélét. Inkább olyan ez a karcsú, de letisztult, jó ízléssel megtervezett kötet, mint a kirakós, amelynek közel sincs meg minden kockája. Életmozaikok tűnnek fel látóterünkben: nem kellemes színesek, nem anekdotázók, nem bennfenteskedők, hanem hallgatag, mély, elnyújtottan ható, belénk égő fekete-fehérek. Sokszor csak képzetek. Ahogy Bence György, Halas István, Móricz-Sabján Simon, Nagy Zoltán, Surányi András, Szebeni András és Szilágyi Lenke szövegeket kísérő vagy inkább azoknak diktáló fekete-fehér családi fényképei és portréi is ezt hívják elő a szemlélőben. „Miért az éjszaka / piszkálja fel a költészetet?” (Petri György: Reggel)
Az az érzésünk, miként a bibliai példázatban az otthontól eltávolodó, aztán visszatérő tékozló fiú a legkedvesebb az apa szívének, az évek morzsolódásával úgy kerül egyre közelebb élettékozló apjához Petri Lukács Ádám.
Aki még nem találkozott Petri György művészetével, az felkerekedik, hogy bepillantson ebbe a felzaklató világba, aki pedig jártas benne, azt elmélyíti a megértésben a fiú töredékes vallomása.
(Petri Lukács Ádám: Petri 75 – Közelítés. Kertész Imre Intézet–Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2018, 88 oldal. Ára: 3850 forint)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!