Nagyon is számít, hogy a férfi politikusok milyen ruhában jelennek meg a nagyérdemű előtt. Engem még az is zavar, ha a nyilatkozónak ferdén áll a nyakkendője. Miért nincs egy személy a népes sleppben, akit azért tartanak, hogy ilyenkor vessen egy pillantást a nagy tekintélyűre: „Uram! Az ing felső gombját gombolja be, a nyakkendőjét pedig legyen szíves megigazítani, tévéfelvétel lesz!”
Lehet úgy is kinézni, mintha a politikus egy átmulatott éjszaka után lépne ki a hajnali friss levegőre, de azért jobb benyomást kelt, ha rendezett a külseje. Ha másként nem megy, akkor gondoljon azokra a szavazókra, akiknek ez számít. Sokaknak ez az első, és csak ezután jönnek a szavak, amelyeket hallgatóságához intéz. Az öltözködés mikéntje az általa elmondottakra is hatással van. Baj csak akkor van, ha a kettő nem találkozik. A piperkőc politikus, aki csak semmitmondó frázisokkal tudja „elkápráztatni” a közönségét, ugyancsak nevetséges. Ezért ajánlott a konzervatív, visszafogott, nem kirívó öltözet, a jó színösszeállításban megjelenhet az elegancia.
A franciák nagy mesterei ennek. Nem véletlenül érte el a 26 ezer eurót, 8,2 millió forintot az az összeg, amelyet elnöksége első évében Emmanuel Macron francia államfő csupán kenceficékre költött, természetesen az Élysée költségvetéséből. A napokban azonban még az elnök ápoltságán is túlmutató összeg borzolta a franciák kedélyét. Jack Lang ajándékairól van szó. Lang, a szocialista Mitterrand-korszak kultúrpápája, nemegyszer volt oktatási és kulturális miniszter, aki jelenleg a párizsi Arab Világ Intézete első számú vezetője, az ügyvédje útján elismerte, hogy 2013–2018 között valóban kapott öltönyöket és nadrágokat a Smalto nevű olasz cégtől. Az ajándék összege
195 600 euró volt, azaz 62,5 millió forint.
A Smalto luxuscég a férfidivatban, az árai is ezt tükrözik, de öt év alatt igencsak terjedelmes ruhatáruk gyűlhetett össze a francia politikusnak.
A L’Observateur baloldali hetilap cikke nyomán kellett Jack Lang ügyvédjének a sajtó elé állnia. Ez jellemző a politikusra, hogy bármilyen kérdésben megszólal, és osztja az észt, ezúttal azonban ezt a nem éppen hálás feladatot a jogi képviselőjére bízta. Magyarázata szerint Lang semmilyen számlát nem kapott Francesco Smaltótól, aki időközben elhunyt, és aki „semmiféle ellenszolgáltatást nem várt el az ajándékokért”. Mint a mesében.