Gettósított öregkor

Kanadában gyilkosságok, Angliában gyűlölet-bűncselekmények, Franciaországban gettósítás, Németországban más országokba küldés. Erről szólnak ma az idősek mindennapjai. Miért?

Hívek gyülekeznek egy hannoveri idősek otthona kápolnájában Fotó: Kai Pfaffenbach Forrás: Reuters

Pedig megoldásra szükség lenne, mivel a világon minden harmadik másodpercben regisztrálnak valakit demenciával. Közel 49 millió ember élt a betegséggel világszerte 2015-ben, 2017 már egymillióval többen, és az Alzheimer-kórral foglalkozó nemzetközi szervezet, az ADI szerint 2030-ra már 75 millió embert, 2050-re pedig több mint 131 milliót fog érinteni a betegség.

Hollandia ezért új megközelítést alkalmaz. Amszterdam mellett egy speciális falut hozott létre, amelynek 158 lakója mind demens. Az otthon nem olcsó, de az ott élők között nem fordulnak elő olyan horrorisztikus esetek, mint Kanadában. A lakók a Hogeweyk otthonban 23 különféle ház közül válaszhatnak: vannak például kozmopoliták, természetközeliek, tradicionálisan hollandok vagy éppen olyanok, amelyekben megállt az idő valamikor a nyolcvanas években, így olyan varrógépen lehet varrni, amely „made in West Germany”. A lakók folyamatos orvosi és nővéri felügyelet alatt állnak, mégis „valóságos” életet élhetnek: zöldségeshez járnak, bingóznak, és rendszeresen vitatkoznak az időjárásról.

Hívek gyülekeznek egy hannoveri idősek otthona kápolnájában
Fotó: Reuters

A hasonló otthonok létrehozása nem olcsó. A holland kísérlet egyedülálló, de magas színvonalú idősek otthona számos található a kontinensen, tavaly például egy maribori idősek otthona nyert európai díjat a kimagasló idősgondozásért és a demens betegek ellátásáért. A probléma legtöbbször az, hogy a jobb intézményeket az idősek nem tudják megfizetni, a hozzátartozók (elsősorban a gyerekek) nem segítenek. Franciaországban 6,1 millió ember él 75 év felett, ebből mindössze 600 ezren laknak idősek otthonában. Negyven százalékuk szenved depresszióban, így Franciaországban a legmagasabb az időskori öngyilkosságok száma.

Az otthon élők esetében sem jobb a helyzet, ők még inkább elszigetelődnek, szakemberek szerint egyfajta „gettósítás” zajlik, mert a közvetlen hozzátartozók egyre kevésbé foglalkoznak szüleikkel, nagyszüleikkel, és ezt csak erősíti a média fiatalkultusza. A helyzet olyan súlyos, hogy pszichiáterek az apartheid szegregációjához hasonlítják a kor alapján történő megkülönböztetést.

Brit szakértők úgy vélik, ennek az attitűdnek tudható be, hogy a szigetországban az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az idősek ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények száma. Ezek érintik az otthon élő nyolcvan, kilencven vagy akár száz év feletti időseket és az otthonban élőket is. A hatóságok minél előbbi általános szabályozást várnának el a kormánytól, mert jelenleg csak Skóciában létezik büntetési tétel az idősek ellen előforduló gyűlölet-bűncselekményre.

Németországban is gondot okoz az időskérdés. Bár felmérések szerint az ország az ötödik legjobb ország, ahol érdemes nyugdíjasnak lenni, ez csak akkor igaz, ha az embernek van pénze megfizetni a drága német szolgáltatásokat. Ezt közel 800 ezer nem német (köztük britek, amerikaiak, olaszok, görögök és horvátok) megengedheti magának, a német nyugdíjasok viszont anyagi keretük szűkössége miatt egyre többször kényszerülnek külföldre. A 2010-es évek elején több mint 7000 német állampolgár élt magyar idősek otthonában, és ez a szám azóta csak nőtt.

Sokan választják Csehországot, Szlovákiát, Spanyolországot és Görögországot is, de vannak, akik Ukrajnába, Thaiföldre vagy a Fülöp-szigetekre mennek az olcsóbb ellátásért. Ezek az otthonok a német árak körülbelül egy- vagy kétharmadáért vállalják az ellátást. Pszichológusok szerint ezzel az a probléma, hogy a német idősek így kiszakadnak a megszokott környezetükből, és mivel nem ismerik a nyelvet, még inkább veszélyezteti őket a depresszió, amely magas öngyilkossági adatokat és akár erőszakos cselekményeket is előidézhet.