Kivégzés Krasznojarszkban

Hárman voltak. Katona Gyula a közepén állt. Letérdelt és keresztet vetett magára. Egy katona ekkor rákiáltott. Katona Gyula felállt, a fegyverek eldördültek és ők élettelenül feküdtek a földön.

Fotó: MTI

– Csak nyugalom! Mint tanút fognak kihallgatni. Még ma visszajössz. A szobaajtót nyitva hagyom s elkészítem a teát számodra. Odateszem az ágyad mellé tálra.

Ezzel újra kezet szorítottunk s Katona Gyula elment. Elment, de többé nem jött vissza!

[…] Reggel hat órakor felkeltem és sorba jártam azokat, akiktől reméltem, hogy valamit megtudhatok. Egyenesen a birodalmi német tisztek elhelyezési körletébe mentünk. Itt Alt professzor egy fiatal germán hadnagyot vezetett elém. De persze ez nem látott semmit. Ő csak hallotta egy másik társától, aki viszont egy harmadiktól hallotta. Felkerestük ezt a harmadikat is.

– Kamerád! – szólítottam meg őt németül – Ismeri ön Katona Gyulát?

– Ismerem – felelte ő határozottan – ismerem és láttam, amint két társával együtt az imént agyonlőtték. Fenn voltam az épület padlásán s a padlásablakból egész tisztán s jól láttam a kivégzést.

– Bizonyosan tudja Ön Kamerád, hogy akit agyonlőttek, az Katona Gyula volt?

– Bizonyosan, feleli ő. Ismertem jól és egészen pontosan kivettem az arcát. Hiszen tőlem alig 25-30 lépésre játszódott le az egész szomorú esemény. Hárman voltak. Katona Gyula a közepén állt. Letérdelt és keresztet vetett magára. Egy katona ekkor hozzálépett és rákiáltott. Katona Gyula felállt, a fegyverek eldördültek és ők élettelenül feküdtek a földön.

[…] Szegény Katona az ő puritán jellemének lett az áldozata. Nem mondott soha rosszat senkiről. A halálát is ez okozta. Kihallgatása mindössze néhány percig tartott csak és körülbelül a következőképpen folyt le:

– Ön Katona Gyula tanár, tartalékos tüzérhadnagy?

– Igen, válaszolta ő.

– Ön a táborban előadásokat tartott a tisztek és a legénység számára?

– Igen, tartottam. A tiszteknek a fizika, kémia és kísérleti lélektanból, a magyar legénységnek pedig – miután én teológiát is tanultam s a tábor katholikus lelkésze magyarul nem beszél – vasárnap délután szentbeszédeket tartottam.

– Beszélt ön ezen alkalmakkor a kommunizmusról is?

– Igen, beszéltem. De mindig a kommunizmus ellen.

Óva intettem a legénységet, hogy ne politizáljon és ne üljön fel a lelkiismeretlen agitátoroknak, akik őket a bolsevizmus karjaiba akarják kergetni.

– Ismeri Ön Dukesz Arthur honvéd zászlóst?

– Ismerem.

– Milyen embernek ismeri?

Katona Gyula, aki Dukesz magatartását, elveit és kommunista nézeteit sohasem helyeselte, sőt éppen elvei miatt vívott vele oly sok kemény csatát a fogolytáborban, itt a hadbíróság előtt nem akart róla rosszat mondani.

A hozzáintézett kérdésre így válaszolt:

– Dukesz Arthurt tisztességes, becsületes embernek ismerem.

E szavakra a tárgyalás elnöke felpattant székéről, öklével az asztalra csapott s így förmedt rá Katonára:

– Tisztességes, becsületes embernek!? Akkor Ön is egy húron pendül vele! Takarodjék innen! Vissza a börtönbe vele!

(Grób Imre: Hét év Szibériában: a krasznojarszki pokolban, 1927)

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd