Augusztus elseje volt. Este hét és nyolc között a tábor udvarán váratlanul takarodót fújtak. Ez azt jelentette, hogy az összes hadifoglyoknak azonnal a szobájukba kellett menniök. Én és szobatársaim éppen otthon voltunk.
Katona Gyula megbetegedett és lefeküdt. Ott ültünk az ágya körül és beszélgettünk. Egyszer csak nyílik a szobánk ajtaja, Karkis Kornél százados hadbíró és Brandstetter Ferenc százados léptek a szobánkba. Mindkettő ki van pirulva s alig tud beszélni az izgalomtól. Csak annyit mondanak, hogy épp e pillanatban látták szobájuk ablakából Pélyéket. Ott vezették őket a cseh katonák a deszkapalánk mellett. Alighanem agyonlőni vitték őket.
Ezekre a szavakra Katona Gyula, aki a Magyar Szövetségnek szintén választmányi tagja volt, hirtelen felült az ágyában s keresztet vetett, majd arcát két kezével eltakarva így kiáltott fel:
– Szentséges Isten! De hiszen ez rettenetes! Meglátjátok, hogy most én következem!
[…] E pillanatban a nyitott ablakon keresztül erőteljes hangok hatolnak be az udvarról szobánkba:
– Lentnant Katona Gyula, wo wohnt er?
Kinézek az ablakon és a cseh légió két katonáját pillantom meg.
– Na látod – szólok oda Katonának –, már keresnek is, visznek tanúkihallgatásra.
Erre kihajolok az ablakon és a pavillon előtt várakozó két katonának így kiáltok le:
– Lentnant Katona Gyula wohnt hier. II. Stock, Zimmer No. 13.
Néhány másodperc, nyílik az ajtó és az egyik katona szobánkba lép. «Ich suche den Leutnant Katona Gyula», mondja most már másodszor erélyes hangon. Én válaszolok. Rámutatok az ágyban betegen fekvő Katona Gyulára és csak ennyit mondok:
– Er ist hier, aber er ist krank.
– Anziehen! mordul rá a cseh légionista.
Szegény Katona Gyula kiugrott az ágyból. Magára rántotta ruháját és indult. Még az ajtóban volt, amikor hirtelen villámlott és nagyot dördült az ég.
Én utána szaladtam, odavittem a köpenyét és nem tágítottam addig, amíg azt magára nem öltötte. Kínai köpeny volt, Tiencsinből, a Hannecken Elza elnöklete alatt működő jótékony egyesület küldte a szibériai hadifoglyoknak. Az ajtóban mégegyszer kezet szorítottam vele s így búcsúztam el tőle: