Mindennap látjuk, hogyan telt a denevér éjszakája. Ha jól, akkor többet, ha kevésbé bogarasan, akkor alig-alig potyogtat a terítőre. A denevér a terasz két gerendájának találkozásánál, a szögletben lakik, vagyis amikor megjön a jó idő, ide érkezik meg. Egyszer csak látjuk, hogy már megint denevérszaros a terítő. Ez az egyetlen zavaró az egészben. Amúgy nem bánjuk, hogy hozzánk jár aludni, de mehetne két gerendával arrébb.

„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”