Vörös István a hazai kultrock első számú képviselője. Az énekes-gitáros-dalszerző több mint négy évtizedes pályafutásának – sok száz koncerten kívül – 23 lemez, három DVD és a most megjelent önéletrajzi kötete is a része. A zenész gyerekkorától – a rögös pálya buktatóin keresztül – a tavaly őszi amerikai koncertig enged betekintést az életébe. Önvallomásában mindvégig színes történetekkel szórakoztatja az olvasót. Még javában a Pénzügyőrben focizott, amikor a gimnáziumi osztálytársaival megalakították az első zenekari formációt, amellyel iskolai rendezvényeken léptek fel. 1974 májusában megszerezte a működési engedélyt, a vizsgán – mint virtuóz darab – a Monti-csárdás is szerepelt. A Nevada együttesben Radics Bélát váltotta. A nagy Radics Bélát! Az első koncertjén tekerte, nyúzta a gitárt, majd a szájához emelte, és foggal is pengette. A közönség őrjöngött, azonnal elfogadták.
A katonaságnál nehezen akklimatizálódott, a WC-ben dúdolgatott, a gitárfogólap szélességű ablakpárkányon gyakorolt. Ott alapította meg a Hadirock nevű együttest, majd leszerelése után 1981-ben a Prognózis zenekart, amellyel zajos és egyre nagyobb sikereket értek el. „Megvadult lányok a színpadra másznak, a rendezők rögtön az útjukba állnak” – szól a Szerelem szabadon című dal, mely többször valósággá vált. A rajongók a színpadra tódultak, és onnan ugráltak a tömegbe.
A Frankfurtban vásárolt mikrofon – „a vadiúj szuper miksi” – rögtön az első koncerten berepült a tömegbe. A Pusztavacsra szervezett fesztiválra kétszázezer ember érkezett. Elszabadult a pokol, röpködtek a sörösüvegek, teljes zűrzavar alakult ki. A rendőrök kardlapoztak, vízágyút vetettek be – a békefesztiválon. Ekkor Vörös István belecsapott a húrokba, és eljátszotta az Add ki magadból a feszültséget! kezdetű dalt. De azt is megtudhatjuk könyvéből, hogy milyen lehetőségek vannak akkor, ha az énekes eltéveszti a szöveget, ha láncolat jellegűen többen elfelejtik azt, és ha kibogozhatatlan káosz keletkezik a színpadon.
Nagy megtiszteltetés érte 1985-ben a Prognózist: Tina Turner előzenekaraként léphettek fel a Sportcsarnokban. Aztán már csak négy évig zenéltek együtt. Vörös István a zenekar megszűnése után az oktatásra összpontosított. Közben őt is utolérte a gitárosoknál gyakran előforduló probléma: a gerincsérv.
