Megvadult lányok

Vörös István a hazai kultrock első számú képviselője. Az énekes-gitáros-dalszerző több mint négy évtizedes pályafutásának 23 lemez, három DVD és a most megjelent önéletrajzi kötete is a része.

Vörös István a hazai kultrock első számú képviselője. Az énekes-gitáros-dalszerző több mint négy évtizedes pályafutásának – sok száz koncerten kívül – 23 lemez, három DVD és a most megjelent önéletrajzi kötete is a része. A zenész gyerekkorától – a rögös pálya buktatóin keresztül – a tavaly őszi amerikai koncertig enged betekintést az életébe. Önvallomásában mindvégig színes történetekkel szórakoztatja az olvasót. Még javában a Pénzügyőrben focizott, amikor a gimnáziumi osztálytársaival megalakították az első zenekari formációt, amellyel iskolai rendezvényeken léptek fel. 1974 májusában megszerezte a működési engedélyt, a vizsgán – mint virtuóz darab – a Monti-csárdás is szerepelt. A Nevada együttesben Radics Bélát váltotta. A nagy Radics Bélát! Az első koncertjén tekerte, nyúzta a gitárt, majd a szájához emelte, és foggal is pengette. A közönség őrjöngött, azonnal elfogadták.

A katonaságnál nehezen akklimatizálódott, a WC-ben dúdolgatott, a gitárfogólap szélességű ablakpárkányon gyakorolt. Ott alapította meg a Hadirock nevű együttest, majd leszerelése után 1981-ben a Prognózis zenekart, amellyel zajos és egyre nagyobb sikereket értek el. „Megvadult lányok a színpadra másznak, a rendezők rögtön az útjukba állnak” – szól a Szerelem szabadon című dal, mely többször valósággá vált. A rajongók a színpadra tódultak, és onnan ugráltak a tömegbe.

A Frankfurtban vásárolt mikrofon – „a vadiúj szuper miksi” – rögtön az első koncerten berepült a tömegbe. A Pusztavacsra szervezett fesztiválra kétszázezer ember érkezett. Elszabadult a pokol, röpködtek a sörösüvegek, teljes zűrzavar alakult ki. A rendőrök kardlapoztak, vízágyút vetettek be – a békefesztiválon. Ekkor Vörös István belecsapott a húrokba, és eljátszotta az Add ki magadból a feszültséget! kezdetű dalt. De azt is megtudhatjuk könyvéből, hogy milyen lehetőségek vannak akkor, ha az énekes eltéveszti a szöveget, ha láncolat jellegűen többen elfelejtik azt, és ha kibogozhatatlan káosz keletkezik a színpadon.

Nagy megtiszteltetés érte 1985-ben a Prognózist: Tina Turner előzenekaraként léphettek fel a Sportcsarnokban. Aztán már csak négy évig zenéltek együtt. Vörös István a zenekar megszűnése után az oktatásra összpontosított. Közben őt is utolérte a gitárosoknál gyakran előforduló probléma: a gerincsérv.

Kilencvenegyben megalapította a Vörös István és a Prognózist. A koncertszervezés mindig az ő vállát húzta, ha sokat játszottak, az volt a baj, ha keveset, akkor az. Börtönben is felléptek, ahol a Szállj el szabadon, Hajsza közben vagy a Felemás állapot című dalaik egészen új értelmet nyertek. Meglepetésére ott találkozott össze egykori katonatársával. Miután abbahagyta a „zenekarosdit”, az akusztikus hangzás irányába fordult. Egyedül. Teljes a szabadság, senkihez nem kell alkalmazkodnia. Húszéves a Prognózis címmel 2001-ben újra színpadra állt az eredeti tagok közül hárommal. A fellépésre – amely DVD-n is megjelent – külföldről is érkeztek rajongók. Vörös István harmincéves jubileumi koncertjét a Petőfi Csarnokban tartotta, a rajongók sora a Közlekedési Múzeumig állt.

Vörös hatvan fölött is zenél. Rég elfelejtette harcait, az igazságtalanságokat, és új dalok forognak a fejében. „A kultrock legyen veletek!” – köszön el könyve végén, amelynek DVD-melléklete a MOM Kulturális Központban 2018. március 3-án rögzített koncertjének rövidített változata.

(Vörös István: Én az időt nem sajnálom – önvallomás – DVD-melléklettel, Vörös István Produkció Kft., 2019, 200 oldal. Ára: 5490 forint)