Messziről minden más

Ez a Balaton. Algáival, moszataival, ordítozó és halkan méltatlankodó vendégeivel, a közel nyolcszáz forintos sajtos-tejfölös lángosával.

Aki a Tisza partján nő fel, annak nem kell balatoni nyaraló, mert minek, hiszen ott a szőke folyó, amiben ár ellen lehet úszni, olykor ágak sodródnak az embernek, és ki tudja miféle egyéb dolgok. Negyven éve is lehet, hogy egy nap a többiek váltig állították, döglött disznó sodródott lefelé, de nem hittem el. Ilyen nem eshet meg a mi Tiszánkkal. A ciános évben ennél cifrább dolgok történtek.

Aki ott az Alföldön mégis balatoni élményre vágyott, az ment sátorral kempingbe, esetleg házat bérelt, vagy ha gyerekként jó úttörő volt – ehhez az élményhez kellően régen kellett születni –, akkor jutalmul beutalták Zánkára, az úttörőtáborba. Rossz úttörőnek nem járt Zánka, ellenben önfeledten pancsolhatott a Tiszában a balatoni élményeket mesélő jó úttörőkkel, akiket illett legalább néhány napig kellőképpen utálni. Mert jó úttörőnek és általában jó gyereknek lenni nem volt sikk, inkább mélységes kényelmetlenséggel járt.

Felnőttként más a helyzet, különösen akkor, ha a partner a Balaton szerelmese. Neki gyerekkorában majd minden évben jutott balatoni nyaralás – vállalati üdülés, leugrunk egy fürdésre, hiszen harminc kilométerre sincs Keszthely, Zánkán ő sem járt –, ezért mélyen bevésődött a tó élményvilága. Pókok kerülgetése, visítás, amikor az egyik soklábú nem átallott a félálomban szendergő gyerek hasára ereszkedni. Kis barátokkal űzött csínytevések, ablakon ugrálás, vállon hurcolt sztereómagnó bömböltetése, csak azért is pukkadjanak meg a felnőttek. A tó tehát alaposan beépült az emlékekbe, folyamatos vágyként jelentkezett a nyári hónapokban, aminek felnőttkori eredménye apró saját nyaraló Aligán. Bonyolult menet volt, mert egyik oldalon emlékek tömkelege, a másikon értetlenkedés, hogy miért éppen a Balaton?

Szélső utca jutott, azt hittük, nyugodt hely lesz, mert az úttestet mintha bombatámadás érte volna. Tengelytörő lyukak ötméterenként, lépésben is alig halad az autó, gondoltuk, így marad, de nem, néhány évvel később előbb apró kaviccsal leszórták, ledöngölték, majd vastagon aszfaltozták. Elsőrangú utcánk végén táblák jelzik, hogy lakóövezet, sok az apró gyerek, akik számára kiváló közösségi tér az úttest, hiszen ott lehet tollasozni, rollerezni, kart karba fűzve trécselni, éppen ezért csak a kukásautó és a lakók használják azt. Hiába a behajtani tilos tábla, ha az időközben megépült lovardához erre vezet a legrövidebb út. A tiltás ellenére döngetnek a böhöm nagy járművek az utánuk kötött lószállító akármikkel. Minél nagyobb a böhöm, annál gyorsabban megy. Vigyázzanak a kisebbek. Vigyáznak, és időnként nosztalgiával emlékeznek a hepékre és hupákra.

Az aligai magaspart reggel, délben, este csodaszép látványt kínál, különösen augusztus huszadikán, amikor a tóparti települések szép sorban elpufogtatják tűzijátékaikat. Ez a kép a tiszai embert is varázsolja. Innen a magasból semmi sem látszik algákból, moszatokból, hínárokból. Vitorlások ringatóznak a kikötőben és nyílt vízen, csónakokból pecások áztatják a damiljaikat, de az nem érzékelhető, hogy a strandolók mit hagytak maguk után. Hiszen hagynak, hagyunk. A lányomék a három négyzetméteres takarót felejtették augusztus végén gyepen, mire visszamentek, a helye is kihűlt. Egyébként ha valaki alig visz le magával cuccot, hogy veszíthet el ekkora motyót?

Az aligai strandolók lépten-nyomon találkozhattak az omegás Kóbor Jánossal, aki ugyanúgy hozzátartozik a településképhez, mint az apró barkácsbolt vagy a Rózsakert ábécé. Mi azt mondjuk, hogy ez az egyik legjobb strand, mert éppen a kellő tempóban mélyül – se túl gyorsan, se túl lassan. Azt megszoktuk, hogy a víz hol ekkora, hol akkora, hogy vihar után növények úsznak a tó felszínén, hogy időnként habszigetek képződnek, de mindez természetes. Ez a Balaton. Algáival, moszataival, ordítozó és halkan méltatlankodó vendégeivel, a közel nyolcszáz forintos sajtos-tejfölös lángosával. Azzal a reménnyel, hogy a víz jövőre legalább olyan jó lesz, mint amilyen az idén volt. Vagy jobb.