A járművekkel nem érdemes csupán pár napra nagy távolságokat megtenni. Ezzel szemben minden útba eső látnivalót fel lehet fedezni, olyan vidékekre is el lehet kalandozni, ahová nem visz el sem autóbusz, sem vonat, sem fapados repülőgép. Igaz, ha szélsőséges az időjárás, nyomasztó lehet a pár négyzetméteres bezártság.
A szabadság, a jó társaság, a kötetlen utazás örömének ízére a hatvanas években kaptak rá a magyarok. Az összetartozás, a közös kirándulások miatt ekkor még csak egyetlen, ma már számtalan klubba tömörülhetnek – mondja az egyik legnagyobb szervezet, a Magyar Hagyományos Kemping Klub elnöke, akit feleségével együtt a hetvenes években ragadott magával a kötetlen életforma. Erdei János ekkor még sátorral kempingezett, ám ahogy megszülettek gyermekei, már lakókocsival, később pedig lakóautóval vágtak neki a túráknak. Fél évszázad alatt több százezer kilométert tettek meg. Kezdetben a Balaton körül utaztak, majd a külföldet is célba vették, alig van olyan ország, ahol ne jártak volna. A gyermekei közül az egyik követte a szülők példáját, és lakóautózik, ám János bánatára a másik képtelen volt a férjével megszerettetni ezt az életmódot.
– Minden utazás előtt várom, hogy kiszabaduljak a munkából, ugyanis egészségügyi gázmester vagyok, kártékony rovarok, rágcsálók irtásával foglalkozom. Régen sem volt ez másképp, felpakoltuk a gyerekeket, és nekivágtunk az utaknak. Klubunkat 2007-ben alakítottuk, az évtizedek alatt igen sok ismerősre tettünk szert. Szerződésünk van több kempinggel, így 15-20 százalékos kedvezményt kapunk tőlük, szemben azzal, aki utcáról idegenként gördül be az elkerített területre. Amennyiben tagjaink egyénileg utaznak, akkor is jár nekik az olcsóbb ár – sorolja az elnök, aki az évek alatt több száz lakóautós, lakókocsis és sátras tagtársat toborzott a szervezetükbe, ahol a tagsági díj az idén kétezer forint.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!