A butaság kálváriája

Greta Thunberg nemzetközi kalandozásait rendkívüli lelkesedéssel támogatja a média. Tudjuk, épp hol bukkan fel a klímaváltozással kelő és fekvő svéd tinilány.

Swedish climate activist Greta Thunberg, her father Svante and Skipper Boris Herrmann sit aboard the Team Malizia yacht, that will transport Thunberg across the Atlantic for the UN Climate Action Conference, in Plymouth, Britain August 12, 2019. Picture taken August 12, 2019. Team Malizia/Handout via REUTERS ATTENTION EDITORS - THIS IMAGE WAS PROVIDED BY A THIRD PARTY. MANDATORY CREDIT - RC12456ABD70 Fotó: TEAM MALIZIA Forrás: Reuters

Thunberg célja persze Santiago de Chile, ahol az ENSZ klímakonferenciáját tartották volna december elején, a terv az volt, hogy a New York-i klímacsúcsot követően cikcakkozza be az amerikai ikerkontinenst a környezettudatos tini, hogy megérkezzen a chilei fővárosba, és újra elküldjön mindenkit a fenébe ugyanazért és ugyanúgy, mint azt tette New Yorkban is. Az utazás részleteiről nem lehetett sokat tudni, de ismét vannak gondok. Santiago de Chile ugyanis pokoli messze van, és nem csak akarni kell a környezettudatosságot, ott konkrét infrastrukturális problémák adódnak. Panamában, az ikerkontinens közepén ugyanis nincs út, áthatolhatatlan dzsungel várja arrafelé a vándorokat, akik ha sikeresek, csak terepjáróval azok. Az út hiánya politikai és gazdasági okokra is visszavezethető, most nem érdemes erre elkanyarodni, mindenesetre jó tudni, Greta Thunberg legjobb esetben is csak Texasig tud elmenni minimális karbonlábnyomot hagyva.

Onnantól pedig kap egy nagy pofont a világ valóságából. Onnantól Mexikóban jönnek a rossz minőségű autóutak, a rozoga buszok, a hatalmas távolságok. Nem mindenki svéd, és nem adatott meg mindenkinek az, hogy válasszon a zöld, egyben nagyon drága közlekedés és a rozoga busz között. Mexikó, Nicaragua, Kolumbia vagy Panama is boldog lenne, ha az erdőiben elkerített futóösvények volnának napenergiával működtetett világítással, de ezt a harmadik világban nem tudják megépíteni, és nem rosszindulatból, esetleg nemtörődömségből. Hanem mert az emberek néhány dollárból tengődnek, örülnek, ha van néhány csirkéjük, amely tojást tojik nekik, és tudnak szerezni egy girhes, leselejtezett amerikai terepjárót, amely köhögve és füstöt okádva, de elviszi őket a közeli településre, ahol eladhatják a tojást, s beadhatják a gyerekeket az iskolába. Százmilliók élnek így, messze a thunbergi ideáktól.

Persze vannak jóval gazdagabb vidékek is, ilyen például Chile. Dél-Amerika második leggazdagabb országa, csak Uruguay él jobban, de az meg kicsike, és akár Európa is lehetne. Chile viszont hatalmas, gazdag, és épp mostanában kezdett el tiltakozni a nép, mert úgy érzi, nagyon rosszul él. A ribillió a metrójegyek árának felemelésével kezdődött, mostanra nagyjából húsz halottal járt a tömegtüntetések sorozata. Az elnök kijárási tilalmat hirdetett, és sajnálattal közölte, nem lesz itt klímacsúcs, a nép az első, meg a rend. Greta Thunberg így ismét bukott egy jókorát, mivel kiderült, hogy a gyakorlatilag megoldhatatlanul költséges PR-kampánykirándulását hiába tervezgeti, ha eljut is Chilébe, ott feldühödött emberek fogják ostromolni az elnöki palotát, és benzines palackokat hajigálnak a rendőrökre, ami nemcsak veszélyes, de környezetkárosító is. Így aztán új helyet kerestek a decemberi találkozónak, s be is ugrott Madrid az utolsó pillanatban.

Stockholmból Madridba el lehet jutni vasúton, hiszen ez itt a gazdag, zöld és boldog Európa, nem kéne Teslát kölcsönkérni meg milliós hajókat kunyerálni, de a svéd lány most Los Angelesben van, ahonnan bizony iszonyatos távolságra van a spanyol főváros. Azaz a világ első számú kritikusa és a médialieblingje újra kér. Azt szeretné, ha valaki átvinné őt Európába, de nem repülőn, és értelemszerűen nem teherhajón. Madrid pedig jelezte, szívesen segít, hiszen ez olyan a spanyoloknak, mint Musknak Schwarzenegger: tökéletes reklám. Aki manapság klímacsúcsot szervez, de ott nem lép fel Greta, az elbukik, arra senki se lesz kíváncsi. A fehér hajú öltönyösök, akik fenntartható fejlődésről és realisztikus gazdasági folyamatokról beszélnek, mindig pokoli unalmasak, alszik az egész hallgatóság az előadásuk alatt. Greta viszont izgalmas, jókat mond, lelkes, dühös, olyan szavakat használ, amelyektől elsápad az említett öltönyösök hada, és az összes esti híradóba bekerül a konferencia.

Így aztán Madrid elemi érdeke, hogy Gretát áthozza Európába, kerül, amibe kerül. Nem lesz egyszerű, és nem is lesz olcsó. Újra vitorlást küldeni érte New Yorkba kicsit snassz, az már volt. Személyhajók már nem járnak Amerika és Európa között. Los Angelesből a másik irányba haladni izgalmasabb volna, utazhatna Greta sinkanszenen és mondjuk a transzszibériai expresszen vagy a kínai új selyemúton, de ezek politikailag nem elfogadható rendszerek, se az oroszok, se a kínaiak, és a világ bizony gigantikus, ennyire megráncigálni egy 16 éves kamaszt nem szabad. Így marad valami egyéb, még nem ismert projekt, amelyre kíváncsian várhat a zöldmozgalom összes lelkes tagja, no meg a hírfogyasztók közössége.

Ugyanakkor jogos a kérdés: tényleg Greta Thunberg iszonyatos pénzekért ide-oda ráncigálása jelenti a jövőt? Valóban rajta áll vagy bukik a zöld fordulat a világban? Tényleg egy 16 éves, csúnya szájú és folyamatosan haragos tinilány iránymutatása alapján kellene átalakítani az általunk ismert gazdasági rendszert? Esetleg arról van szó, hogy a sajtó imádja az ilyen bizarr alakításokat, és az aktivista ugyanazt a szerepet tölti be, mint Bikicsunáj a zenei tehetségkutató versenyeken, akin olyan jót nevet mindenki.