Liszt Ferenc nemesi származása

Azok az életrajzok, amelyek a zeneszerzőről most és korábban megjelentek, hűségesen követik a régi, bevált receptet: végy két könyvet s a kettőből készíts egy harmadikat!

Felmerül most már az a kérdés, hogy honnan került bele Ramann könyvébe és a köztudatba Liszt magyar nemesi származása. Amikor tizenhat évi távollét után 1839. decemberében Pozsonyba ért, az országgyűlés ellenzéki főrendei, a „patrióták” úgy fogadták, mint a magyar haza tündöklő csillagát. Gróf Festetics Leó és társai kérvényt nyújtottak be Kollowrat miniszterhez Liszt magyar nemesi rangra emelése érdekében. Mivel azonban ez a mozgalom az ellenzék részéről indult ki és annak a férfiúnak az érdekében, aki Pozsonyban a titkosrendőrségtől oly veszedelmesnek ítélt Rákóczi-indulót játszotta, az udvar elutasította ezt a kérvényt azzal, hogy a nemességet neki magának kell kérelmeznie. Ekkor azonban több újság megírta, hogy Lisztnek nincs is szüksége újabb nemességre, mert családja már Zsigmondtól kapott nemességet s rokonság fűzi a hatalmas Thurzókhoz.

A Buda-Pesti Rajzolatok 1839. december 17-i és a Pesther Tage­blatt december 21-i és 28-i számai még bizonyító okleveleket is közöltek, anélkül azonban, hogy csak meg is kísérelték volna Liszt családjának összekötését a közölt iratokban szereplő Lisztekkel. De azóta e hírlapi közlések és Ramann Lina könyve alapján Liszt valamennyi életrajzírója vallomást tesz Liszt családjának magyar nemessége felől. Sőt, újabban nálunk még Takáts Sándorra, a nemrég elhalt nagytekintélyű történészre is hivatkoznak. Takáts azonban mindössze csak annyit említ idevonatkozó tanulmányában, hogy 1839-ben a lapok is írtak Liszt családjának nemességéről. Ő maga azonban ezt egyetlen szóval sem erősíti meg. Nyilván azért nem, mert nem voltak erre vonatkozó adatai […]

Ramann Lina és követői a Köpcsényi báró és gróf Liszthi­ ­(Listhius) családdal akarták kapcsolatba hozni Liszt Ferenc családját. Gróf Kemény József azonban A nagyköfcsényi Listi család eredete, növekedése és hanyatlása című alapos nemzedékrendi értekezésében kimutatta, hogy „ezen nagyra indult, de végre elaljasodott család a XVII. század vége felé (1676 után) fiúágon Köpcsényi báró Listi IV. Jánossal elenyészett.” Ε szerint tehát teljes lehetetlenség, hogy Liszt Ferenc e család leszármazottja legyen. Ha azonban sikerült volna is Liszt Ferenc és a báró, sőt, két ágában gróf Liszthi-család közt kapcsolatot találni, magyar szempontból ez sem volna különösebb értékű, mert ennek a családnak őse, List Kristóf, nagyszebeni városi tanácsnok erdélyi szász eredetű volt.

Liszt Ferenc unokaöccse, lovag Liszt Eduárd, bécsi kriminalista ügyvéd, kormánytanácsos, aki a gráci egyetemnek volt professzori címmel felruházott magántanára, még újabban is több apró kiadványban igyekezett bizonyítani a Liszt-családnak a Köpcsényi báró Liszthiekkel való atyafiságát, ami azonban természetesen egyáltalán nem sikerült neki. A feltevést csak egy különös véletlen látszott valószínűvé tenni, az, hogy Liszt Eduárd atyjának mostohatestvérei közül több Köpcsényben született. Ennek azonban az a magyarázata, hogy Liszthi IV. János, miután látta, hogy magtalanul fog meghalni, köpcsényi nemesi birtokát 1670-ben királyi engedéllyel eladta Esterházy Pál nádornak, a későbbi birodalmi hercegnek, Liszt Ferenc nagyatyja, Liszt György Ádám pedig 1786 és 1790 közt e köpcsényi Esterházy-birtokon tanító volt, s ott az anyakönyv tanúsága szerint három gyermeke született.

Így most már sikerült végérvényesen tisztáznunk, hogy a különben is erdélyi szász eredetű köpcsényi Liszthiek és Liszt Ferenc családja közt a kapcsolat mindössze erre a különös véletlen ténykörülményre szorítkozik.

(Csekey István: Liszt Ferenc származása és hazafisága, 1937. Forrás: Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma)