Kétezertizenkilenc nehéz év volt. Az emberiség úgy tűnik, rájött: felelős a bolygóért, a természet pusztulásáért, mégis alig tesz ellene. Nyáron tűzvész pusztított szinte mindenhol az Egyenlítő körül, az évet pedig az ausztrál bozóttüzek zárták. Az épített örökség is a lángok martalékává lett Párizsban a Notre Dame pusztulásával. A cristchurch-i és a colombói terrortámadástól volt hangos a sajtó, miközben migrációs invázió indult Közel-Keletről Európa, Venezuelából Amerika felé. Kína és az USA között kiéleződött a kereskedelmi háború, Hong Kong gazdaságát térdre kényszerítette a tüntetéshullám, és Donald Trump lett a harmadik amerikai elnök, aki ellen az képviselőház megszavazta impeachmentet. Európában hosszú folyamat után felállt a bizottság, hogy háttérként szolgáljon a bohózatba forduló brit kilépési folyamathoz.

„Mintha varázsolnék” – mondja egy eltűnőben lévő mesterség utolsó mohikánja
Koronczay Imre órásmester 1977 óta gondoskodik róla, hogy ne tévesszük el az időt.