A párás, hűvös augusztusi hajnalban a harmat makacsul megkapaszkodott a fűszálakon, a sínpár is fényes-nedvesen szaladt bele a közeli kanyarba. Ösvény sehol, Irma vékony cipője átázott, mintha patakon gázolt volna át, de ő ezt nem érezte, vagy ha érezte is, nem vette tudomásul, csak ment egykedvűen a maga útján. Ha valaki látja azon a korai órán, bizonyára megdöbben komor, fénytelen tekintetétől, amelyről nyilvánvaló, hogy többé nem ablak a külvilágra, inkább súlyos sötétítő, mely eltakarja azt. De nem látta senki. Az órájára nézett: tíz perc múlva fél hat. Laci ilyenkor már a garázsban végzi a „kontrollköröket” a buszon: olajszint, ékszíjak, izzók stb. Legalábbis hosszú ideig azt hitte, azért kel olyan korán. A gazember – szökken ki akaratlanul is a fogai közül, bele a hajnali csendbe. S ettől mintha átszakadna egy gát. Azt hiszed, mindent megtehetsz?! Hogy úgy lesz, ahogy te akarod?! E keserű mondatok úgy hagyják el a száját, olyan hévvel, mintha a másik ott állna előtte, vitára készen. Hát nem! Érted?! Nem!
Pedig nagy szerelemnek indult az övék. Hogy aztán egy szerelem nagyságát hogyan lehetne mérni, azon nem gondolkodott. Most már így utólag pláne nem érdekelte. Az emberek a környezetükben így mondták: nagy szerelem. Szubjektív dolog. Persze kell lennie valami kicsinyke objektív morzsának is benne, mert a világon semmi nem véletlen. Még véletlenül sem. Vannak, akik azzal okoznak meglepetést, hogy egy nap, látszólag minden átmenet nélkül, párként jelennek meg a világ előtt. Összeházasodtunk – mondják egyszerűen, s az ismerősök zavartan mosolyogva, máskor fejcsóválva veszik tudomásul a kész tényt. Mások viszont azzal keltenek feltűnést, hogy szinte tolakodóan tárják az emberek elé szerelmüket. Már-már eksztázisba esnek a másik jelenlétében. Minden ízükkel egymáshoz tapadnak, mint egy függvény két halmaza, folyton egymást nézik, egymáson csüngnek, mint gyümölcs a fán. Mindegy, hogy éppen ki a gyümölcs, és ki a fa. Ők egyek: gyümölcsfa, fagyümölcs. Ha elszakadnának, úgy érzik, menthetetlenül elfonnyadnának. Persze láttunk már fán elfonnyadt gyümölcsöt is. A külvilág csak olyasmi nekik, mint a kamrába tévedt egér. El kell távolítani, hogy helyreálljon a harmónia. Elképzelhető, hogy ezek után micsoda traumát jelent, ha kiderül, hogy ez az idegen test bele akar szólni az ő szerelmükbe. Mintha hirtelen felfedeznék, hogy az egér nemcsak a kamrában van, de oda is fialt.