Mert bizony emlékszünk még arra, hogy egy kolléga a Magyar Nemzetnél kitalálta, hídverő lesz, közös focimeccset szervez a baloldali lapok újságíróival. Akik erre közölték, hogy ők bizony nem rúgnak egy labdába a nemzetesekkel. Ez a kolléga ma ott parádézik velük műsorokban, a sértődöttsége elszállt, mert már egy a hajó. Ezt a hajót, amelyben együtt ülnek, úgy hívják, hogy gyűlölet. A rend kedvéért ide idézhetjük Kornis Mihályt („Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”), aki akkor ezt a szélsőjobbra értette, csak azóta már nincsenek átmenetek, itt már mindenki valahol a szélre van állítva.
Mondhatjuk, hogy az újságírószakmát az emberi tényező tette tönkre. És az, hogy valami megszakadt. A szakmai minőségen kívül. Eltűnt a szavak ereje és erkölcse. Vajon miért gondolja egyik újságíró a másikról, hogy nincs önálló véleménye, mondata, hogy kilövési engedélyek alapján születnek a cikkek? És miért gondolja, hogy ezt csupán meggyőződésből, minden konkrét információ nélkül leírhatja? Nem kellene visszább hívni az agarakat?
