Az EU-ban 2017-ben a kísérletek során megölt állatok több mint kilencven százaléka egyébként halakat, egereket, patkányokat jelentett, míg a nyilvánosság – és az állatvédők – részéről nagyobb figyelmet kapó fajok, vagyis a majmok, a kutyák és a macskák kevesebb mint 0,3 százalékot tettek ki. Emberszabású majmokat egyébként az unióban nem használnak tudományos célokra, mert hát azért mégiscsak, na. A kutatások legaktívabb elszenvedői az egerek, az összes állat 61 százalékát teszik ki. Sok-sok kis Pityu.
Jó kérdés, hogy az erdőtüzekből kimentett koalákat és elárvult kiscicákat látva vajon miért hasad ketté a szívünk, miközben az egész bolygón valóságos lágerekben, nagyüzemi hizlaldákban és ketrecekbe zárva tartjuk az élővilágot, a vadon élő faunát pedig úgy képzeljük, hogy a mi dolgunk „szabályozni”. Kerítésekkel és parkokkal, állománynöveléssel és -csökkentéssel. Kikalkuláljuk, mi jó a természetnek, vagyis ne szépítsük ennyire: a gazdaságnak. A disznót akkor is levágjuk, ha végül megy a kukába, hiszen hátha megveszik leakciózva, kicsit szottyadtan és szürkén, legyen csak elég belőle a hűtőpultban! Kapirgáló tyúkhoz jutni kvázi lehetetlen, a förtelmes állattartási körülmények csak hébe-hóba derülnek ki, és egyébként is a legtöbb hús dugig van nyomva antibiotikummal. Az pedig nem számít, hogy a hipergyors internet és transzparencia korában igazából halvány fogalmunk sincs arról, pontosan mire fel gyilkolnak le 23 millió állatot a tudomány nevében a kontinensen.
