Ökoláger

Azért rettegünk a változástól, mert azt hisszük, hogy le kéne mondanunk valamiről. Az eddigi kényelmünkről, életstílusunkról és szokásainkról.

Pityu volt a legelső háziállatom. Piros szemű fehér egér volt, akit (amit) apukám hozott haza egyik este a laborból. Gyógyszergyárban dolgozott, ahol temérdek egéren zajlott a különféle szerek tesztelése, de beagle típusú kutyákon is folytattak kísérleteket. Apám szerint azért, mert ez a fajta csendben tűrt, nem ugatott túl sokat. Pityuról ellenben esélyes, hogy azóta is legendák keringenek kísérletiegér-berkekben: a szuperhős, aki megcsinálta, aki sikeresen meglépett! Rekordhosszúságú életet élt, nyugdíjas kora legvégére pedig már olyannyira kövér lett a családtagok által a terráriumába csempészett finomságoktól, hogy szeretett mókuskerekét is csak urasan, komótosan bírta hajtani.

Egy friss uniós jelentésből kiderül: 23 millió állatot öltek meg tudományos célból az Európai Unió tagországaiban 2017-ben. Ebből 10,7 millió állatot használtak fel kísérletekben, és további 12,6 millió állatot neveltek és öltek meg tudományos célból anélkül, hogy végül felhasználták volna őket kísérletekben. Az engedélyezett állatkísérletek számát tekintve az EU-n belül (akkor még) Nagy-Britanniában használták a legtöbb, 2,51 millió állatot. A második helyen Németország áll 2,03 millió, Franciaország a harmadik helyen 1,87 millió állattal. Az Európai Bizottság honlapján megtalálható jelentés szerint hazánkban mintegy 140 ezer állatot használtak fel állatkísérletekben 2017-ben.

Használtak fel. Már maga a kifejezés is mennyire bizarr, mintha a kísérletek során bepiszkolt Petri-csészékről vagy fogyóeszközszámba menő oltóanyagról volna szó, nem pedig érző, központi idegrendszerrel rendelkező, melegvérű élőlényekről. A számok döbbenetesek, különösebb magyarázat viszont nincs melléjük firkantva, hogy ezek a kísérletek mégis pontosan milyen kutatások szolgálatában zajlottak, és hogyan áldozták fel az állatokat, mennyit kellett indokolatlanul szenvedniük.

Múlt vasárnap Joaquin Phoenix kapta az év legjobb férfi színészének járó Oscar-díjat Joker megformálásáért, beszédében viszont a legkevésbé sem a filmszakmáról beszélt, vagy kollégáinak köszöngette az elismerést. Megemlítette ugyan, hogy nagyon hálás a film világának, amiért olyan élete van, amilyen, ez viszont, mint fogalmazott, lehetőség arra, hogy azok helyett szóljon, akiknek a hangját nem hallani. A vegán színész szerint minden ügy mögött a nemi egyenlőtlenségtől a rasszizmuson át az őslakosok és az állatok jogaiig ugyanaz az egy dolog lapul: az igazságtalanság. Amikor egy nemzet, egy faj, egy nem vagy egy népcsoport azt képzeli, hogy jogában áll, hogy kihasználjon egy másikat, uralkodjon felette, és kizsákmányolja azt, mint ahogy ezt tesszük a Földünkkel is éppen. Az emberiség úgy gondolja, joga van arra, hogy mesterségesen megtermékenyítsen egy tehenet, majd ellopja a síró borját, és mindez nem hatja meg, csak legyen mit a kávéba vagy a müzlire önteni.

Az EU-ban 2017-ben a kísérletek során megölt állatok több mint kilencven százaléka egyébként halakat, egereket, patkányokat jelentett, míg a nyilvánosság – és az állatvédők – részéről nagyobb figyelmet kapó fajok, vagyis a majmok, a kutyák és a macskák kevesebb mint 0,3 százalékot tettek ki. Emberszabású majmokat egyébként az unióban nem használnak tudományos célokra, mert hát azért mégiscsak, na. A kutatások legaktívabb elszenvedői az egerek, az összes állat 61 százalékát teszik ki. Sok-sok kis Pityu.

Jó kérdés, hogy az erdőtüzekből kimentett koalákat és elárvult kiscicákat látva vajon miért hasad ketté a szívünk, miközben az egész bolygón valóságos lágerekben, nagyüzemi hizlaldákban és ketrecekbe zárva tartjuk az élővilágot, a vadon élő faunát pedig úgy képzeljük, hogy a mi dolgunk „szabályozni”. Kerítésekkel és parkokkal, állománynöveléssel és -csökkentéssel. Kikalkuláljuk, mi jó a természetnek, vagyis ne szépítsük ennyire: a gazdaságnak. A disznót akkor is levágjuk, ha végül megy a kukába, hiszen hátha megveszik leakciózva, kicsit szottyadtan és szürkén, legyen csak elég belőle a hűtőpultban! Kapirgáló tyúkhoz jutni kvázi lehetetlen, a förtelmes állattartási körülmények csak hébe-hóba derülnek ki, és egyébként is a legtöbb hús dugig van nyomva antibiotikummal. Az pedig nem számít, hogy a hipergyors internet és transzparencia korában igazából halvány fogalmunk sincs arról, pontosan mire fel gyilkolnak le 23 millió állatot a tudomány nevében a kontinensen.

Phoenixnek igaza van abban, hogy azért rettegünk a változástól, mert azt hisszük, hogy le kéne mondanunk valamiről. Az eddigi kényelmünkről, életstílusunkról és szokásainkról. A feleslegesen teletömött hűtőpultokról és a negyedik dimenzióba formázó szempillaspirálról. Rendszerszintű változás viszont valóban csak akkor fog bekövetkezni, ha nagyságrendekkel jobban tekintettel leszünk a környezetünkre.