Tűzerő

Erősen emeli az adrenalinszintet, amikor a hétköznapi ember kezében elsül az amerikai vagy a magyar elitalakulatnál használt, három kilométer hatótávolságú fegyver vagy egy vadnyugati stukker. Az érzést bárki átélheti, aki befizet egy különleges kalandra.

20200130 budapest shooting budapest elmeny loveszet havran zoltan magyar nemzet

– A biztonságért felelős személyzetnek vitathatatlan a szerepe, hiszen élet kioltására alkalmas helyen vagyunk – hívja fel figyelmünket Attila, miközben kinyitja az alagsorban az egyik fegyverszoba páncélajtaját. A földtől a plafonig sorakoznak a legvadabb eszközök, amelyek értéke bőven ötvenmillió forint felett van, természetesen mindegyik szigorú rendőrségi nyilvántartásba véve. Csupán az adminisztrációjuk darabonként hatezer forintba kerül.

Miközben megelevenednek előttem a mozifilmek képkockái, gépzsírral keveredő olajszag csap meg: a folyosóról ráccsal elzárt terület mögül reszelő és kalapács hangja hallatszik egy alig pár négyzetméteres műhelyből. Civil ide a lábát be nem teheti, a lőtérvezető ezúttal kivételt tesz, és megmutatja a fegyverműszerész birodalmát.

– Több éven keresztül tanultam a lövészethez szükséges eszközök karbantartását, ugyanis minden használat után hozzám kerülnek ellenőrzésre, javításra – mondja fel sem nézve a szerszámokkal roskadásig megpakolt munkaasztaláról Molnár Bence, majd így folytatja: – Itt nem lehet kapkodni, hiszen azonfelül, hogy a vendégek a pénzükért elvárják a fényesre suvickolt pisztolyokat, a tökéletes működés ennél is fontosabb. Ezért a legapróbb csavarokra, rugókra szétszedem, megtisztítom, majd beállítom a gyári értékeket a legpontosabb célzás, illetve a biztonság érdekében. Egy éve vagyunk nyitva, ez alatt a pár hónap alatt csak a legismertebb gépkarabélyból, az AK–47-esből már hatot le kellett selejteznünk, annyira elhasználták a vendégek. Az átlagos élettartam körülbelül 20-25 ezer lövés, ezután leselejtezzük, szétszedjük, és alkatrésznek használjuk tovább – avat be a részletekbe Bence, aki épp rugót és ütőszeget cserél a spagettiwesternekből, illetve az orosz rulett világából is ismert hajtókaros, forgótáras pisztolyban.

Miután megnéztük a kulisszák világát, megérkezünk a három közül az egyik lőtérre, ahová épp most kísér be két ázsiai srácot az egyik lövészmester. Hiányolom a lőpor- és az ólomszagot, mire vezetőnk közli, erre ne nagyon számítsak, köszönhetően a modern hűtő-fűtő szellőztetőrendszernek. Ám mielőtt belevetnék magukat a fiúk a körülbelül egyórás szórakozásba, mindenkinek kötelező megnézni egy ismertetőt, amelyből kiderül a helyes fegyverfogás és -kezelés. Míg a film pereg, Attila elmeséli, hogy a legtöbben fél perc alatt elfelejtik az izgalom hevében a tanultakat. Miközben az előkészületek tartanak, az motoszkál a fejemben, hogy a bazilikához közeli ház lakói miként viselik, hogy alattuk naponta felsüvölt, felugat egy-egy páncéltörő vagy egy Uzi géppuska. Szakértőnk szinte megelőzi a kérdést:

– Alig van az országban olyan vállalkozás, amely nálunk több engedéllyel rendelkezne. A falakat és az ajtókat nem csupán hangszigeteltük, de lőtereink végében, a céltábláknál öt méter vastagságú a biztonsági gumifal szigetelés. Ez egyrészt felfogja a legnagyobb lőszert is, másrészt tökéletes csendet biztosít az itt élőknek, akik közül soha nem panaszkodott még senki, hogy zavarjuk a nyugalmát. Persze nem is tudnánk, olyan gyakran ellenőriznek bennünket a hatóságok, ugyanis a belváros önmagában is kiemelt közbiztonsági helyszín – hangsúlyozza vezetőnk, miközben a lőszertípusokat mutatja. Az arzenál hatalmas, a kis kaliberű 20-30 forintot, a gigászi méretű romboló akár 3500-at is kóstálhat darabonként. Csak az eldurrogtatott mennyiség 70-80 ezer darab havonta, ugyanis nem csupán „játszani” járnak ide, a vállalkozásnak fegyveres testülettel is van szerződése, ezért a hivatásosok gyakorlatozni is idejárnak.

A szórakozni vágyót egy pillanatra sem hagyják egyedül a kigyúrt, felfegyverzett kísérők
Fotó: Havran Zoltán

Miközben a számokról beszélgetünk, egy tűsarkú cipős, sötétkék kosztümös, igen erős kölnit használó, amolyan menedzser hölgy is betoppan, ahogy hallom, egy vállalati csapatépítési tréning részleteit beszéli meg.

Végre eljött a pillanat, arcukon izgalommal sorakoznak fel a fiúk a lőálláshoz. Attilának igaza lett, a srácok az oktatófilmből semmit sem jegyeztek meg, felügyelőjük ezért folyékony angolsággal újra és újra elmagyarázza a helyes használatot, de azt is, hogy mekkorát üt vissza egy-egy fegyver, úgyhogy csak óvatosan! Miután újra átvették a leckét, a „főnök” a kezükbe adja az első stukkert. Ezzel még könnyű lőni, majd jönnek az egyre nagyobb kihívások. Minél nagyobb a kaliber, annál kevesebb töltény jár.

– Az első lövések a pisztolyokkal kezdődnek. Ez nem jelenti azt, hogy a teljesítményük gyenge, hiszen van köztük olyan 9 milliméteres, amelyet a könnyített súlya, illetve az egyszerű kezelhetősége miatt az amerikai ügynökök most is használnak, mert a kialakítása miatt alkalmas az egész napos hordásra. Ahogy a vendégek haladnak a nehézségi fokozattal, úgy következnek a bonyolultabb szerkezetek. Miután 230 darabnál is több és legalább 180-féle fegyverünk van, különböző tematikus csomagok közül lehet választani. Az arzenál csúcsa egy Barrett M99-es, három kilométer hatótávolságú mesterlövészpuska – büszkélkedik Attila a legalább 15 kilós, hárommillió forintot érő monstrummal. Hiába a vaskos fülvédő, percekig süket vagyok, és hiába a védőszemüveg, a kicsapódó lángnyelvtől úgy káprázik a szemem, mintha hegesztettem volna. Ekkor értem meg az óvintézkedések fontosságát. Ennek a rombolónak akkora az ereje, hogy a rendfenntartók akár három kilométer távolságról „leszednek” vele egy vékonyabban páncélozott járművet, vagy a levegőbe repítenek egy komplett autót. Így nem csoda, hogy a ravasz meghúzásakor a srácok arcára is olyan döbbenet ül ki, amely még percek múlva is látszik rajtuk. Miután minden tárat ellőttek, a program véget ér. A lövészetvezető nekilát összesöpörni a töltényhüvelyeket, mert azok újrahasznosíthatók. A nagy kaland után a lőtér újra, immár tisztán várja a következő turnust.

– Mi történik akkor, ha a vendég egyszerűen „bekattan”, és maga vagy más ellen fordítja a fegyvert?

– A váróteremben ülő recepcióssal, illetve egymással is ezért folyamatos a „füles” kapcsolat, emiatt hordanak fegyvert a munkatársaim is. Miután mindenki képzett, bármelyik pillanatban ugrásra kész. Az összes helyiség bekamerázott, ráadásul a rendőrségre bekötött pánikgomb is segít bennünket – sorolja Attila az óvintézkedéseket, ám elhallgat egy pillanatra, majd folytatja: – Mégsem volt elég a szaktudásunk, tavaly ősszel megtörtént a tragédia. Egy 32 éves férfi több mint tízszer lőtt egy céltáblára, majd váratlanul a fejéhez szorította a fegyvert. Kollégám azonnal rávetette magát, birkóztak, de nem tudta megakadályozni a lövést. Az öngyilkost hiába műtötték meg, még aznap éjszaka meghalt, szerveit a családja felajánlotta mások megmentésére. Pedig a recepciós előszűri a vendégeket, mi is elbeszélgetünk velük, felmérve mentális állapotukat, hiszen se ittas, se gyanúsan komor ember nem lőhet. Azon a bizonyos napon semmi vészjóslót nem tapasztaltunk. Kedves és tisztelettudó embernek mutatkozott…

Könnyedebb témára terelődik a beszélgetésünk, ezúttal már az emeleti tárgyalóban. Attilát arról faggatom, hogy miként lehet beszerezni például egy világháborús Tommy Gun 45-ös kaliberű géppisztolyt, netán egy, a TEK által is használt HK MP 5-öst, olyat, amilyen a filmekben is szerepel. A magyarázat egyszerű: ha valaki lőteret nyit Magyarországon, onnantól vonzza a kereskedőket, illetve a gyűjtőket, de vannak börzék is. Ezek után nem nehéz a „kincsekhez” hozzájutni, hiszen valahol megszállottak a fegyverszakértők. Ami közös bennük, az az olthatatlan érdeklődés. A vendégekben pedig az adrenalinfüggőség, illetve a szereplési, magamutogatási vágy: elvégre ott a legnagyobb közösségi oldal, ahol státusszimbólum a közös fénykép vagy videó egy-egy faltörő szörnyeteggel.