Ufo antennával?

Szenzációként tálalták a hírt, hogy a világűrből érkező, szabályosan ismétlődő jeleket találtak, ami a kutatók szerint a valaha észlelt eddigi legkülönösebb gyors rádiókitörés.

Rádióteleszkóp az ausztrál Parkesban. Különös frekvenciák Fotó: Mick Tsikas Forrás: MTI/EPA/AAP–Mick Tsikas

A kozmikus rádióhullámok közé tartozó gyors rádiókitörések (fast radio burst, FRB) rövid ideig tartó, nagyon erős löketek. A mibenlétük iránt érdeklődő csillagászok 2019-ben kapcsoltak magasabb fokozatba, ám ez nem jelenti azt, hogy évtizedeken keresztül félvállról vették volna a jelenséget. Éppen ellenkezőleg. A 64 méter átmérőjű ausztrál Parkes rádióteleszkóp 2001-es adatainak alapos átvizsgálása után 2007-ben fedeztek fel először valami különöset: csillagászok pár ezredmásodpercig tartó, időben változó frekvenciájú jelet találtak. (Azért 2007-ben, mert akkor született meg a kitörést felismerő algoritmus.) A szakma egy ideig nem hitte el, hogy ez új, ismeretlen jelenség, s nem a műszer kergült meg. Hasonlóan reagálták, mint a múlt század hatvanas éveiben a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezésekor. Akkor az ősrobbanást követő időkből származó jelenséggel nem tudtak mit kezdeni. Felmerült, hogy az antennát beterítő galambpiszok okozza az anomáliát. Majd kiderült, hogy nem ez a magyarázat, hanem valóban létezik a kozmikus háttérsugárzás.

– Bő tíz évig halványlila gőzünk sem volt arról, hogy mi lehet az ezredmásodperces felvillanások hátterében. Mindössze annyit sejtettek a szakemberek, hogy roppant messziről, akár milliárd fényév távolságból érkezik. Ha erre képes, akkor azt valami kataklizma okozhatja – magyarázza a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, Kiss László csillagász. – A bizonytalanság oka az, hogy az akár focipálya méretű rádiótávcsövek felbontóképessége nagyon kicsi, rosszabb, mint az emberi szemé. Azzal nem sokra mennek a szakemberek, ha tudják, hogy a Hold átmérője tizedének megfelelő égboltrészből származik a különös jel. Az lehet közeli csillag, illetve távoli galaxis.

Az igazi áttörést az hozta el, amikor felfedezték az első ismétlődő szignált, ami azt mutatta, lehet, hogy kataklizma áll a háttérben, de a jelet generáló objektum nem enyészett el. (Ellentétben a szupernóva-robbanásssal, amely ugyancsak hatalmas égi durranás, de csupán egyszeri attrakció, amelynek a végén megsemmisül a csillag.)

Az ismétlődő jelek azért fontosak, mert az egymástól tízezer kilométerre lévő rádiótávcsövek összekapcsolásával – ezzel tízezer kilométer átmérőjű eszközünk lesz – pontosan megadható a jel forrása. Az első ismétlődő jelet 2016-ban észlelték, egy évvel később azonosították a forrást, azaz az anyagalaxist. Nagyon halvány, idős csillagok által dominált rendszert sejtenek a távolban, amely több százmillió fényévre lehet. 2020 elején – Paragi Zsolt Hollandiában élő csillagászt társszerzők között jegyző cikkben – jelentették be, hogy megtalálták a második, ismétlődő gyors kitörést egy ránézésre fiatal csillagokból álló régió közepén. Azaz nem biztos, hogy kizárólag agg csillagok környékéről érkeznek efféle különös jelek. A legújabb felfedezés növeli a megválaszolandó kérdések számát. Nemcsak ismétlődnek, hanem olykor periodikusan érkeznek a jelek.

Rádióteleszkóp az ausztrál Parkesban. Különös frekvenciák
Fotó: MTI/EPA/AAP–Mick Tsikas

Utóbbit a kanadai CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) rádióteleszkóppal észlelték. A kitörések szabályos, jól felismerhető mintázatban – jelen esetben 16 napos ciklusban – követik egymást: a villanások négy napon át rendkívüli intenzitással érkeznek, majd 12 napos csend következik, aztán a jelenség ismétlődik. Egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy körülbelül 500 millió fényévre lehet tőlünk, és valószínűleg kettős rendszerről van szó, ahol valamilyen objektum egy csillag vagy egy fekete lyuk körül kering. (A jelenleg ismert kilenc ismétlődő FRB-ből nyolcat a CHIME hálózatot működtető szakemberek fedeztek fel.) Az egzotikus magyarázatokkal operáló fantaszták szerint akár az sem vethető el, hogy idegen civilizáció küld felénk jeleket. Ha valaki beüti az FRB kifejezést valamelyik internetes keresőbe, a képek egy része gonoszul bámuló ufólényeket és rádióantennákat ábrázol…

A témának érdekes ízt adott a Harvard Egyetem asztrofizikai intézetének professzora, Abraham Loeb, aki szereti elengedni a fantáziáját a különböző csillagászati jelenségek kapcsán. Ő volt az, aki 2017-ben a csillagközi térből érkezett kisbolygóról, az ’Oumuamua aszteroidáról nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy idegen civilizáció űrhajója érkezett a közelünkbe. Két év vizsgálata – 2017–2019 – derítette ki, hogy természetes eredetű objektumról van szó. Loeb az FRB-k kapcsán azt vetette fel, hogy ugyancsak idegen civilizációk fényvitorlásából kiszökő sugárzás villódzik a távolban. Víziója szerint a fejlett civilizációk nem rakétákkal, hanem fényvitorlásokkal közlekednek, amelyeket rádiójelek nyalábjai hajtanak. Ahogy előző ötletét, ezt sem vette senki komolyan. Ő maga sem, hiszen azzal zárta következtetését, hogy ennek a valószínűsége nagyon kicsi.

Kétezerhúsz elején az Egyesült Államokban az FRB-kről rendezett konferencia résztvevői sok mindenről beszéltek, de csupán abban értettek egyet, hogy továbbra sem tudják, mi fán terem a jelenség! Legtöbb voksot az az elképzelés kapta, hogy gyorsan forgó neutroncsillag – azaz pulzár – valamilyen melléktermékéről lehet szó. A pulzár 15-20 kilométer átmérőjű „atommag”, amely másfél naptömegnyi anyagot sűrít magába. Ha ennek a felszíne felett egyméteres magasságban leejtenénk egy testet, akkor a hihetetlen gravitáció hatására a fénysebesség harmadára gyorsulna fel. A gyorsan forgó, erősen mágneses pulzárok mindenféle elektromágneses jelenségeket keltenek, ezek egyike lehet az FRB. Másik elmélet szerint, ha a pulzár átrepül egy kisbolygóövezeten, időnként belécsapódnak törmelékek, amelyek villanásokat okoznak.

– Az FRB-k létezésére nem utalt egyetlen korábbi elmélet sem. Ennek ellenére bizonyos frekvenciatartományban az égbolt legfényesebb objektumairól van szó. Hogy mi a jelentősége ennek az új jelenségnek, senki se kérdezze! Nagyjából annyi, mintha az afrikai szavannán szembejönne velünk egy korábban sohasem látott állat. A természet megismerésében mindkét esetben új felfedezésről van szó – meditál Kiss László akadémikus, aki szerint a természet produkált érdekes jelenségeket, ezek közé tartoznak az FRB-k. Ez olyan kutatási területet nyitott, ahol visszaköszön a csillagászat klasszikus jellemzője: az általuk felvetett tudományos kérdések kevés embert izgatnak, de érdekesek. A kérdések megválaszolásához új technológiát kellett fejleszteni, ebben az esetben a mesterséges intelligenciát finomhangolták.

Tudományos elmélet akkor válik tudományossá, ha korrekten leírja az eddigi megfigyeléseket, és pontosan megjósolja az újabbakat. Kiss László szerint ilyen elmélet jelenleg még nincs az FRB-k-

re. A jelek ennek ellenére jönnek.