Nyakra-főre

Komoly veszélyt jelenthetnek az egyébként oly hasznos fájdalomcsillapítók is, ha odafigyelés nélkül szedjük őket. Vajon mitől függ, hogy a hatóság egy gyógyszert orvosi felíráshoz köt, vagy szabadon elérhetővé tesz?

Fogászati gyakorlat. Korlátozások és mellékhatások Fotó: MTVA/Bizományosi–Oláh Tibor

Leggyakrabban azonban nincs szükség ilyen erős orvosságokra, elegendőek azok a készítmények, amelyek a fájdalomérzet kialakulásért felelős úgynevezett prosztaglandinrendszerbe avatkozva mérséklik a fájdalomérzetet, illetve – mint a nem szteroid gyulladáscsökkentők – mérséklik a fájdalomért felelős gyulladást, a duzzanatot és az irritációt. Sok vegyület tartozik ide, amelyek többsége egyaránt jó fájdalom, láz és gyulladás ellen is. Ilyen mások mellett az acetil-szalicilsav (amely világszerte Aspirin néven vált ismertté), a paracetamol (az egyetlen, amelynek nincs gyulladáscsökkentő hatása, ez található például a Coldrexben vagy a Panadolban), a metamizol (ez többek között megtalálható az Algopyrinben), az ibuprofén (ez van az Algoflexben vagy az Advilban) és a diklofenák (amely például a sokat reklámozott Voltaren hatóanyaga). Ez mind csupa olyan gyógyszer, amely nem receptköteles, vagy olyan változatban is kapható. De mi alapján dől el, hogy egy orvosságot orvosi felíráshoz kötnek-e,

vagy sem? – kérdezzük Zupkó Istvánt.

– Ahhoz, hogy egy gyógyszer vény nélkül elérhető legyen, több feltételnek kell teljesülnie – világosít fel a docens. – Az egyik, hogy a hatóanyaga legyen biztonságos, illetve hogy a kiváltható mennyiségnek biztonságosan széles legyen a dózistartománya. Az utóbbira példaként vegyük a paracetamolt, amelyből általában 500 milligramm van a vény nélkül kiadható kiszerelés egy-egy tablettájában. Ennek a hatóanyagnak a napi maximális dózisa négy gramm, könnyen kiszámolható, hogy ez nyolc tabletta. Ami jelentős mennyiség, vagyis ha ez sem elég, akkor feltétlenül indokolt a betegnek orvoshoz fordulnia. OTC-státuszt (így nevezik hivatalosan a recept nélkül hozzáférhető patikaszereket) mindemellett az az orvosság kaphat, amelynek esetében a kezelni kívánt panasz alkalmas öndiagnózisra, amely fájdalomnál egyértelmű – magyarázza az intézetvezető. Hozzátéve: számos példa van arra is, hogy egy hatóanyag vényköteles és vény nélküli változatban is elérhető, ez esetben a dózisok különböznek.

Jogosan merül fel a kérdés, vajon mitől lesz valami receptköteles, ami addig nem volt, vagy éppen fordítva. A fájdalomcsillapítóknál most mindkettőre van példa: február közepétől már nem kell orvossal felíratni az Algopyrint, ugyanakkor május 1-jétől több ibuproféntartalmú gyógyszer miatt muszáj lesz felkeresni a kezelőorvost.

Fogászati gyakorlat. Korlátozások és mellékhatások
Fotó: MTVA/Bizományosi–Oláh Tibor

– Az Algopyrin története érde­kes, de nem példa nélküli. Sok hatóanyaggal megtörténik, hogy törzskönyvezik, használják, korlátozzák, esetleg még a forgalomból is kivonják, majd visszahelyezik. Az ilyen hatósági – vagy akár önkorlátozó gyártói – döntésnek mindig a betegek védelme az oka. A korlátozások, kivonások mögött mindig vagy egy új mellékhatás, vagy már ismertek halmozódása áll, és további vizsgálatokig biztonsági okokból hozzák meg a döntést – mondja Zupkó István.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) döntésének indoklásából ki is derül: az Algopyrin hatóanyaga, a metamizol-nátrium nagyon ritkán ugyan, de az arra érzékenyeknél drasztikusan rongálhatja a csontvelőt, csökkentheti a szervezet egyik fehérvérsejtjének, a granulocitának a számát, károsítva ezzel az immunrendszert. Miután ezt a mellékhatást észlelték, Svédországban már 1974-ben betiltották a metamizol-nátriumot, a példát az angolszász országok ugyancsak a hetvenes években követték. Magyarországon 1992-ig kizárólag orvos rendelhette a gyógyszert, ekkortól egészen 2007-ig, a gyógyszerpiac liberalizálásáig vény nélkül is be lehetett szerezni, akárcsak a szintén ugyanezen hatóanyagot kombinációban tartalmazó Quarelint. Most azért kapott ismét vény nélküli zöld utat a készítmény, mert az említett mellékhatás nálunk nem fordult elő, és mert akut esetben és a megadott dózistartományon belül nem jelent veszélyt.

A biztonságos napi dózis jelentőségét jól példázza, hogy egyes ibuproféntartalmú fájdalomcsökkentő szerek azért válnak nálunk május 1-jétől vénykötelessé, mert fokozott a veszélye annak, hogy ezt túllépik a betegek. Még 2006-ban vált ismertté, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása fokozza az artériás trombotikus események (szívinfarktus, sztrók) kockázatát. Az Euró­pai Bizottság független tanulmányt végeztetett a gyógyszercsoport (beleértve az ibuprofén) gyomor-, szív- és érrendszeri kockázatának vizsgálatára. Ez igazolta, hogy napi 2400 milligrammnál magasabb dózisban az ibuprofén a trombózisos események fokozott kockázatával társulhat.

Az OGYÉI a döntést az Európai Gyógyszerügynökség 2014-ben indított vizsgálatsorozatára alapozta, amelynek végén az e célra felállított bizottság azt állapította meg, hogy „az orvosoknak az ibupro­fénnel történő hosszú távú kezelés megkezdése előtt gondosan mérlegelniük kell a páciensük szív- és keringési betegségekre vonatkozó kockázati tényezőit, különösen akkor, ha magas dózisok alkalmazása szükséges”. A hatóság honlapjáról az is kiderül, hogy egy 2016-os, 30 ezer beteg adatait elemző dán vizsgálat szerint az ibuprofént használók körében nő a szívmegállás kockázata.

A docens mindezzel kapcsolatban hangsúlyozza: a fájdalomcsillapítókra is igaz, hogy kontroll nélkül szedve halmozódhatnak a mellékhatások. Ha valakinek sokszor vagy tartósan vannak fájdalmai, az feltétlenül forduljon orvoshoz!

Érdemes tehát komolyan venni az „olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” felhívást, mert akkor nem történhet meg olyan, mint évekkel ezelőtt az angolszász országok legnépszerűbb fájdalomcsökkentőjével, a paracetamollal – hívja fel a figyelmet a veszélyekre a docens. Ez a hatóanyag nagyon sokféle gyógyszermárkanéven volt elérhető, és akinek az egyikfélétől nem múlt el mondjuk a fejfájása, hát bevett egy másikat vagy akár egy harmadikat is, így túladagolhatta magát. Évente ezres nagyságrendben fordultak elő mérgezéses esetek, volt, akinek májátültetésre volt szüksége, és olyan is, aki belehalt a májkárosodásba.