Talán éppen ezért képesek sok százados búvópataklétükből felbukkanni a köznyelvben is. Ma már nemcsak archaikus folklórban vagy Jókai Mór- és Arany János-művek lapjain találkozhatunk újra tömör, ok-, cél-, mód- és időhatározói (mellékmondat-értékű) igenevekkel. Miközben napról napra fájdalmasabb jeleit látjuk a nyelvi igénytelenségnek, ocsmányságnak, a nagyvárosi gyermekek beszédzavarainak, ím, itt van valami igazán ősi és szép, mely új életre ébred mindennapi nyelvünkben. Az utóbbi négy-öt évben százával gyűjtöttem a médiából „az idő előrehaladtával egyre nehezebbé vált a helyzetünk”, „a tél beálltáig még sok a tennivaló a kiskertben”, „a rendőrség kiérkezte után a férfi beismerte tettét” típusú, igenévi szerkezetes mondatokat.
Az archaikus imák elmondóinak reménye minden reggel megújult. Talán 2020 különös húsvétja számunkra is hordozza e reményt, ha felelősen és szeretettel viszonyulunk örök csodákra képes anyanyelvünkhöz.
