Az érett költő összegző magaslatról tekint birodalmára: a költészetre, hogy lényegi kijelentéseket tegyen róla. Kibeszélje, ami másként nem kibeszélhető. A tudós irodalomtörténész pedig ezekhez a kibeszélésekhez kapcsolódva beszélgetéseket kezdeményez kortársaival, írókkal, olvasókkal és magamagával is arról, hogy mitől fajsúlyos a vers. Például amikor olyan érzelemmel telített bizalom sugárzik belőle, mint mondjuk a Szondi két apródjából. Milyen élethelyzetek vezethetnek a versben létezés vállalásához, akár a pusztulás ellenében is?
A tanulmánykötet számot ad vállalásokról, egyedülálló költői megoldásokról, életformákról is emlékek felidézésével. Buda Ferenc 24 haikuját nem is versként elemzi Kabdebó, kommentárokat fűz csak a költeményéhez „én is kerekítem, te is kerekíted” alapon. Mire mennek ketten? Évtizedes vívódásokból született glosszák kerülnek a strófák közé – már csak e töprengések miatt is nagy lehetőség az irodalomtörténésszel közös versolvasás. Aki szereti a magyar irodalmat, ne szalassza el! Hiszen apadhatatlan kíváncsiság kísérte a műveket éveken, évtizedeken át, amíg az ismeret szemléletté szilárdult, és megértéssé lett.
Kabdebó Lóránt költői életműveken keresztül rátekint a XX. századra, saját gondolkodásmódjának a kialakulására, s eközben baráti vallomássá szelídül a tanulmány. Meggyőződéssel teszi fel a kérdést: „zavartalanul egybelátni teljes életét hány embernek adatik meg manapság? Felidézni kölyökkutyakori önarcképét, vállalni felnőtt önmagát, és összegezni kései érettségét? Ágh István verseiben olyan ember arca tűnik elő, aki meri élete minden percét külön-külön vállalva felmutatni – és ebből összegyűjtött verseiben nem torzkép, magyarázkodás, hanem hiteles életút, hihető harmónia sugárzik.”
Saját életútjára visszatekintve irodalomtörténész vágyhat-e többre?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!