Eredeti célját, amiért életét áldozta, a magyarság őshazáját nem érte el, akár Körösi Csoma Sándor, de ennek érdekében „kénytelen” volt „mellékesen” körülutazni a Földet. Ez viszont nem is tudatosodott benne, de kortársaiban és az utókorban sem. Pedig ő az első magyar, aki ezt megtette, sőt többet is, mert kb. 70 ezer km-t utazva járta be a világot, és ilyen nagy utat előtte magányosan senki sem kísérelt meg. Ez az ő nagy érdeme – szerintünk, ugyanis ő ezt minden bizonnyal nem tartaná érdemnek! Körösi Csoma szintén mást valósított meg, mint amit akart, de ő fel volt erre készülve. Berzenczey viszont, mivel körülményei folytán a politikában nem tudott sikereket elérni, óriási akarását ebben a nagy utazásban élte ki. Felkészültség hiányában viszont, mint laikus utazó tudományos eredményeket nem érhetett el, ehelyett véghezvitt egy majd’ emberfeletti, még ma is tiszteletre méltó nagy vállalkozást, és ez semmiképpen nem kisebbíti jelentőségét. Végül is, amiként Körösi Csoma Sándor nem jutott el a Himaláján túl, a „jugarok” országába, Berzenczey Lászlónak sem sikerült a „hung maülök” földjére lépni. Ez csak Lóczy Lajosnak sikerült Széchenyi Béla expedíciójával.