
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A közelmúltban végzett genetikai vizsgálatok szerint a megmaradt tiszai állományok jelentős genetikai változatossággal rendelkeznek. Lengyel Szabolcs szerint azonban nem dőlhetünk hátra. Az élőhelyek pusztulása a mederátalakítások, partvédelmi beavatkozások révén lassan, de biztosan folytatódik. Az egyik új veszély a klasszikus élőhelyek, a szakadópartok feliszapolódása a tavaszi és kora nyári árvizek elmaradása és az egyre hatékonyabb partvédő beavatkozások miatt. Az állomány összeomlása valószínűsíthető, ha nem védjük érdemben az élőhelyeket, nem biztosítjuk a természetes folyódinamikát. Egy vizsgálat szerint a partvédő kövezéssel ellátott szakaszokon feleannyi lárva kel ki, mint a természetes partszakaszokon. Egy másik elemzés alapján a hidak és műutak polarizáltfény-szennyező hatásuk révén megzavarhatják a tiszavirágok repülését, melyek így szintén hozzájárulhatnak az élőhelyek leromlásához.
A kérészrajzások egyébként már megkezdődtek a középhegységi patakok mentén, a kirándulók napnyugta környékén gyakran találkozhatnak velük, főleg a patakokat kísérő aszfaltutak mentén. Utóbbi oka, hogy a fákkal beárnyékolt patakból kikelő kérész hímek olyan helyet keresnek rajzásukhoz, ahonnan látszik az égbolt, mert ennek világos hátterénél ismerik fel a nőstényeket. Ilyen helyszín például a Bükkös-patak Szentendre fölött a Pilis hegységben. A megtermékenyített nőstények gyakran nem a vízbe, hanem néha az aszfaltra és sokszor az út mellett álló sötét színű gépkocsikra rakják le a petéiket, mert ezek erősen és vízszintesen poláros fényt tükröznek, mint a vízfelszín.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!