A városka még egy különlegességgel bír: Rudy szenvedélyes olvasó volt. Ötezer kötetet és magazint gyűjtött össze, és bár tervezte, hogy kollekcióját egy könyvtárban helyezi el, halála megakadályozta ebben. Elsie viszont összehívta rokonait és ismerőseit, akik 2005-ben befejezték a férfi által e célra építtetett, háromszázhúsz négyzetméteres fészerben hátramaradt munkálatokat: bevezették a villanyt, elkészítették a padlót, mennyezetig érő polcokkal borították be a falakat…
Az asszonynak két gyermeke, öt unokája és két dédunokája van. Hozzá legközelebb lévő leszármazottja kilencven mérföldre él, Nebraska államban, a legtávolabbi pedig Európában, Hollandiában. Gyakran beszél velük, de hozzájuk költözni, az már más volna. „Sokszor kérdezik tőlem, magányos vagyok-e, de rendszerint azt felelem: mindig van valaki, aki jön vagy megy. Boldog vagyok itt. Itt nőttem fel, idetartozom, addig szeretnék maradni, ameddig tudok. Az ember ennyi idős korában amúgy is nehezen változtat azon, amit már megszokott”, mondja egyszerűen.
Miután az utolsó vendég is távozott – rendszerint este fél tíz tájban –, lekapcsolja a bár fényeit, bezár, átballag a mobilházába. Rudy egyik könyvével a kezében végigfekszik az ágyon, majd tizenegy óra körül elteszi magát holnapra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!