Fotó: Netflix
Az író-rendező-főszereplő Gervais az oly sokszor bemutatott szenvedéssztorit azáltal teszi emberivé és őszintévé, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amilyeneket mindenki elképzelt már hasonló helyzetben, de nem volt mersze kimondani. Talán ebben áll a titka: amikor az Arany Glóbusz színpadán sértegeti óriási hatalommal bíró közönségét, akkor is mindig van annyi igazság a mondandójában, hogy a néző mosolyogva felszisszenjen – még ha olykor túl is lő a célon.
A remek dialógusok gördülékennyé teszik a sorozatot, a cinizmus egyensúlyban képes maradni a drámai részekkel, ebben pedig sokat segítenek a színes mellékszereplők: a prostituált, akinek Tony fizet a beszélgetésekért, kollégája, Lenny, aki olyan, mint egy óriás csecsemő, a lelkes újonc lány, a slampos postás, az aggódó sógor és egy idős özvegy (Penelope Wilton), akivel a temetőben kezd el beszélgetni. Olyan emberek veszik körül, akik miatt érdemes továbbmenni, a velük folytatott dialógusok pedig rávilágítanak, hogy a segítség olykor a legváratlanabb helyekről érkezhet.
A humor vonz be, de a dráma tart meg: Ricky Gervais a maró felszín alatt igazán pozitív és humanista hozzáállást képvisel, ráadásul nem fél saját magából is viccet csinálni. A Mögöttem az élet arra tanít, hogy a depresszió nem múlik el egyik pillanatról a másikra, a sebek nem gyógyulnak be csak azért, mert az élet megy tovább. Lesznek jobb és rosszabb napok, a gyász pedig munka, folyamat, amelynek állomásain végig kell haladni. Kinek lassabban, kinek gyorsabban megy, de sürgetni biztosan nem lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!